Tulajdonképpen az egész gondolatmenet arról fog szólni, hogy megpróbáljam bebizonyítani, hogy a Komini elmélet milyen hidat képvisel a fizikai tapasztalás között, melyet az emberek érzékelnek, és a spirituális elvárások között, melyet a 21. század energetikai rendszere elvárna tőlük.
Nagyon érdekes azt megélni, hogy amíg a könyvekben olvasunk bizonyos evolúciós fejlődésekről, addig ezt megélni az embereknek, bizonyos mértékig csalódást, egyfajta energetikai változást jelent, mely belső díszkomfort érzéssel párosulhat, és szolgálhat egyfajta betegségforrásként.
Azt gondolom, hogy az elmúlt 5 évben az alapgondolattól - mely szerint természetgyógyász szeretnék lenni, és embereket természet közeli terápiákkal és elméletekkel fogok gyógyítani - eljutottam odáig, hogy most már látom, hogy én nem vagyok gyógyító.
Filozófiám szerint segítő vagyok, egyfajta olyan ember, akinek a szavára hallgatnak, és tulajdonképpen egyfajta gondolatébresztő, magyarázó szeretnék lenni azoknak a keresőknek, akik hozzám fordulnak.
A dolgozat szakmaisága abban rejlik, hogy azt szeretném érzékeltetni, hogy az engem felkereső rengeteg ember számára (az iskola elkezdésekor nem létező pacientúrámból kiindulva csak az elmúlt két évben 2500 emberrel volt kapcsolatom – az ő adataik egyfajta statisztikává fognak szelídülni a dolgozat megírása közben) hogyan tudtam hidat verni a természetgyógyászat fizikai és spirituális szintje között a Komini elmélet segítségével. Én az egyik legkomolyabb előrelépést abban véltem felfedezni, hogy a fizikai szinten gyógyulni vágyóknak is meg tudom mutatni, hogy a fizikai szinthez képest a spiritualitás egy nagyon kis mezsgyével elválasztott tudati szint, amit a Komini elméleten keresztül mindenki számára fogyaszthatóvá lehet tenni.
Tulajdonképpen a dolgozatom vázát az fogja adni, hogy a reflexológiát mint maunálterápiát, és mint diagnosztikai rendszert, hogyan integráltam a Komini elméletbe. És hogy, a Komini elméletet hogyan használom a reflexológia gyakorlatában. És hogy ezt, hogyan lehet ötvözni a számmisztikával, az akupunktúrás rendszerrel, a vérkép analizátorral. Mindezzel tudatosan az a szándékom, hogy közelebb vigyem a kérdést az orvosi, ún. allopatikus szisztémához. Ezeket, az eszközöket hídként kezelve jól illeszthetőek az elméletbe, és gyakorlatba.
Nagyon érdekes, számmisztikailag is alátámasztható, és plusz láncszemként is figyelembe vehető gondolat az, hogy az 1900-as évek a materializmus évei voltak. Azok az emberek, akik most élnek és munkálkodnak, életük jelentős részét abban az évszázadban élték. Az a tudat, hogy ebben a pillanatban más életet élhetnének, kissé utópisztikus. De mindenképpen tudni kell, hogy a 2000-es években a spiritualitás évezredét éljük. Nehéz azonban azt elképzelni, hogy valaki 1999. december 31.-én még materialista, aztán 2000. január 01.-től spirituális beállítottságúvá válik. Most a humanizmus éveit éljük, így a gyógyító gondolkodás arra kell, hogy terelődjön, hogyan lehet láncszemet biztosítani úgy, hogy az egyén saját fejlődési ritmusát figyelembe véve, egy testtudatos nevelésen át, belső jó komfort érzetet tudjon kialakítani.
Azt gondolom, hogy ez a dolgozat erről fog szólni, ezek a gondolatok fognak vezetni. Eközben az olvasó is megértheti, hogyan válhat egy villamosmérnökből olyan segítő, aki a nyitott, változást kereső emberek számára érthető és elfogadható magyarázattal szolgál. Ezekkel a gondolatokkal szeretnék továbbhaladni, ezen gondolatok jegyében készül a dolgozat, és ezeknek a dolgoknak a magyarázásán keresztül szeretném bemutatni, hogy én milyen fejlődésen estem át. Ha ez kielégíti a szakdolgozat kereteit, akkor ajánlom ekként is a Kedves Olvasónak, ha nem, akkor elnézést kérek, és megköszönöm a rám szánt időt, de ezt mindenképpen szerettem volna kiírni magamból.
Az előszóhoz kapcsolódva, fontos lenne velem kapcsolatban azt is tisztázni, hogy miért is végeztem el ezt az iskolát, mi volt a célom, és egyáltalán hogyan is kerültem ide?
Kezdjük a HOGYAN-nal! Az elmúlt 5 évben világosan kirajzolódott előttem, hogy véletlenek nincsenek, így az már bizonyítható, hogy legalább a spiritualitás ezen szintjét elértem.
Az iskolába kerülésem története nagyon egyszerű, a D. I. egyszer a kezembe nyomott egy könyvet. Azt tudni kell, hogy korábban üzleti kapcsolat volt közöttünk, mindketten nyomdát működtettünk, Ő Tatabányán, én pedig Pécsett. Sokszor szorult szakmai segítségemre, és Ő úgy ítélte meg, hogy én vagyok az arra megfelelő ember. A sok segítségért egyszer hálából adott nekem egy könyvet. Első ránézésre nem tartottam túl nagy fizetségnek, de az élet bebizonyította, hogy ez volt életem legjobban megfizetett munkája. Akkoriban még csak addig jutottam, hogy betettem a csomagtartóba, és ahogy telt-múlt az idő, a könyvet egyre több dolog rejtette el szem elöl.
Aztán egy nyaralás alkalmával elkezdtem rendet rakni a kocsiban, mert nem volt elég hely a csomagoknak és megtaláltam Vologya könyvét, amit első gondolatra ismét félre akartam tenni, második gondoltra azonban úgy voltam vele, hogy a Balatonon majd belelapozok. Mivel rossz idő volt, hamar bekövetkezett a belelapozás pillanata, és olyan elementáris erővel hatott rám, hogy onnantól kezdve már nem bírtam letenni – e miatt kisebb családi botrány is kerekedett - de utóbb már Ők is megértették viselkedésemet. Az utolsó oldalakon aztán megtaláltam az iskola elérhetőségét, és jelentkeztem. Persze voltam olyan sportszerű, hogy nem felejtettem el megköszönni az I.-nak a könyvet, sőt hasonló gondolkodásunk lévén iskolatársak lettünk. Szóval így jutottam el idáig…
És akkor most jöjjön az én miértem? Most már látom, hogy sokan azért keresik fel az iskolát, mert keresik az útjukat, mert saját fejlődést vagy gyógyulást remélnek, belső diszkomfort érzetüket szeretnék feloldani. Szeretném leszögezni, hogy még a könyv elolvasása után is az fogalmazódott meg bennem, hogy így majd jobban tudok segíteni az embereknek. Még mindig az a materialista felfogás vezérelt, hogy ez egy olyanfajta tudás lesz, amivel azt a repertoárt tudom bővíteni, amivel addigra rendelkezni fogok.
Az akkori gondolkodásomat az is jellemzi, hogy a legelején minden egyes testakadémiás (azt hiszem a kurzusokat is a lehető legjobb ütemben végeztem – talán megint a sors keze? – testakadémia, légzés I., légzés II., mágnes, légzés III.) előadás során rácsodálkoztam arra, hogy ezzel az egész rendszerrel mennyire testközeli, emberi módon lehet az embereknek segíteni. Persze az elején nem volt annyira bő a prakszisom, hogy mindent kipróbálhassak, de rengeteg párhuzamot már akkor felismertem. És az előadások során rájöttem arra is, hogy milyen sok mindent kellett volna máshogy csinálnom a korábbi pácienseimmel. A szünetekben mindig megkérdeztem a Vologyát, hogy mit kellett volna csinálnom? De ő soha nem adott konkrét választ. Azt mondta, hogy várjak, a végére minden össze fog állni. Ezen persze megsértődtem, hogy lehet valaki ilyen, hogy nem akar megszánni egy szegény természetgyógyászt, aki csak a betegein akar segíteni!?
De végignézve a munkásságomat, neki volt igaza. Minden összeállt: a tudás, és persze a praxis is. Az embereken való segítésen túlmenően persze a saját fejlődés lehetősége is megadatott nekem. A szakmai tudáson túl, emberileg, morálisan és emocionálisan a saját tudatom, elmém fejlődése is bekövetkezett. Ezáltal jobban tudom kezelni a belső konfliktusaimat, és segíteni is jobban tudok. Azt hiszem erre szokták mondani, hogy két legyet egy csapásra.
Hosszas gondolkodás, vívódás, agyalgás után, és félelmek közepette úgy döntöttem, hogy megpróbálom szavakba önteni azokat a gondolatokat, melyek az elmúlt időszakot felölelik.
Ennek a dolgozatnak a műfaja: szakdolgozat.
Amikor legelőször ezt a szót végiggondoltam, komoly félelem töltött el. Olyan hivatalos, olyan számonkérő, olyan tárgyi tudást feltételező kategória ez az én emlékeimben – hiszen írtam már szakdolgozatot. Annak az volt a lényege, hogy azt a pontos tárgyi tudást és a felkészültséget próbáljuk meg bebizonyítani, ami az akkori elmúlt 3 év alatt belénk szorult a főiskolán. Jelen esetben azonban úgy gondolom, föl kell vállalnom azt a fajta gondolkodást, ami az elmúlt öt év alapján most jellemez.
És ebben a pillanatba ez a dolgozat egy olyan fajta szakdolgozat lesz, ami már egy ember fejlődését, érzéseit, emócióit fogja írásos formába adni. Sok esetben belső titkokat, gondolatok, érzéseket, egyfajta fejlődési görbét, egyfajta jelenlegi állapotot mutat be, az elmúlt öt évhez képest
Mindenképpen fontos megemlítenem, hogy eredeti végzettségemet tekintve irányítástechnikai szakmérnök vagyok, éveken keresztül egy számítástechnikai cég különböző posztjain dolgoztam. A sors úgy hozta, hogy 2002-2003 környékén elindultam a természetgyógyászat útján. Akkor még nem is gondoltam, hogy - abból a materiális szemléletből, amiből én kiindultam, és abból az első attitűdből, hogy meg voltam győződve, a természetgyógyászat tárgyi tudáson alapuló szolgáltatás, és mert tudtam, hogy nekem semmilyen különleges, földönkívüli, vagy spiritualitással ellátott képességem nincs - el lehet majd jutni idáig.
Így az a fejlődés, amin az elmúlt 5 évben átmentem, mindenképpen egyfajta szakmai, érzelmi, emocionális, mentális fejlődési pálya volt, és ha rögzítjük a korábban említett kiindulási pontot, akkor lehet egészen megérteni, hogy miért jelentős ez a fajta fejlődés.
A szakmai múlt, a villamosmérnöki gondolkodásmód egyfajta integrált gondolkodást feltételez, és most látható, hogy minden tapasztalás, ami az én szimbólumrendszeremen keresztül közvetítődik a kollektív tudatalattiba, egy nagyon komoly fejlődésen ment át.
Az emberi kiindulópont azért is érdekes, mert életem egyik jelentős részében, mint profi sportoló éltem, és visszagondolva arra az időszakra, nagyon érdekes tapasztalások, törvényszerűségek sejlenek fel, amit azzal az eszemmel, azzal a tudati szinttel egészen másképp éltem meg, és nagyon sok minden csak az elmúlt 5 évben került a helyére:
Az emberek véleménye a társadalmi beidegződések alapján. Az Én megítélésem a szüleimen keresztül (apám az 5. feleségével él, anyám 6 éves koromban hagyott el). Egy sportoló szellemi képességeinek megítélése. Egy volt sportoló megítélése, komoly vállalati pozícióban. A Műszertechnika vállalat csoport Pécsi Kft-jének ügyvezetőjeként elfoglalt státusza. És végül cégtulajdonosként, vállalkozóként ugyanaz az ember, hogy lehet ez? Aztán a végső megsemmisítő változás: ugyanez az ember TERMÉSZETGYÓGYÁSZ-ként praktizál!
SKANDALLUM!!!
Családom vonatkozásában is hatalmas változás állt be, egyrészt a gyerekeimmel, a feleségemmel, a családommal való kapcsolatomban és egyáltalán azzal a közeggel, aki a szűkebb vagy tágabb környezetemet alkotja.
Az első pár gondolat kapcsán említettem, hogy igazándiból komoly félelmeim voltak azzal kapcsolatban, hogy ennek a dolgozatnak hogyan kell kinéznie. Egyáltalán mit várnak el azok, akik el fogják olvasni, és konzekvenciát fognak levonni, hogy az elmúlt 5 évben mit kaptam, mit tanultam, és ez alapján méltó vagyok-e arra, hogy egy új titulust használva folytassam munkámat?
Komoly félelem volt, de elindítva magát a folyamatot, és a gondolati síkból a papírra vetésig eljutva végiggondoltam, hogy maga a megszerzett papír milyen változást hoz az életemben? Véleményem szerint semmilyen komoly változás nem fog bekövetkezni, mert maga a tudás és a fejlődés már az enyém.
Ezek után tehát már mindenféle szorongás nélkül tudom ezt a dolgozatot papírra vetni, az iskolában tanult „Merj hibázni!” energetikán keresztül, ezért nem foglalkoztat, hogy kinek milyen ellenvetése van a témával kapcsolatban, mert én önmagamat, a szakmaiságomat és azt a gondolkodást fogom kiadni, amit itt kaptam, és integrálni fogom azt az életembe. Maga a dolgozat két vonulat mentén halad. Egyrészt a szakmaiságom változásait és tapasztalásaimat szeretném megosztani az olvasóval, másrészt azt a szellemi fejlődést, mely a spirituális változásomat fémjelzi.
Ami a kommunikációt illeti, aki ismer, tudja, hogy napjaim nagy részét más-más városban töltöm, de mivel a szakdolgozatnak határidőre kell elkészülnie, ezért sok esetben diktafonra mondom a gondolataimat, és a kislányom próbálja azt stilisztikailag és összefüggéseiben is olvashatóvá tenni a külső szemlélők számára. Utólag olvasva a dolgozat nyers változatát nem kis munka várt rá, hisz az itt olvasott dolgok 70% a saját kútfőmből származik. Csak is a gondolataim, a már alkalmazott dolgok kerülnek kimondásra, leírásra, nem pedig egy összeollózott, más által megkomponált elméleti tudáshalmaz.
Azokkal az általános testi, értelmi, érzelmi, társas és személyiségbeli változásokkal foglalkozik, amelyeken az emberek koruk előrehaladtával keresztül mennek, a megtermékenyítéstől az élet végéig.
A kutató-pszichológia három irányzata
1.Behaviorizmus = viselkedés-tudomány: (Skinner) – amerikai kutató szerint csak azt tudjuk kutatni, ami látható (inger és válasz). A személyiség egy fekete doboz. Nem tudjuk, hogy mi van benne, csak azt tudjuk, hogy ingerek mennek be, és azt figyelhetjük meg, hogy ezen ingerekre milyen válaszokat kapunk. Ez az input - output. Hogy mi van középen, azt nem tudjuk, és ne is foglalkozzunk ezzel, mert úgy sem tudjuk kikutatni.
2.Freud felfedezte a tudattalant, és azt állította, hogy a pszichés működésnek csak egy töredéke zajlik tudatosan, a nagyobbik része nem tudatos. Nagyon nehezen fogadták el őt a kortársai.
3. Akísérleti pszichológiának az az ága, ami Piaget-val indult, már természetes élet-helyzetben figyelte meg az emberi psziché működését, a csecsemőkön keresztül. -> /Perinatális pszichológiai kutatások, Perinatális Pszichológiai Egyesület Magyarországon kb. 10-15 éve alakult./
A magzat pszichológiája
Kb. a harmadik hónap tájékára teljesen kialakul az idegrendszer; működik.
Az első érzékszervi működés, a hallás, a negyedik hónap táján már működik. A külvilág zajai beszűrődnek az anyaméhbe, - a víz nagyon jól vezeti a hangot -, tehát az a verbális környezet, ami körülveszi az embriót, az mind bekerül, - mint információ -, az agyba. Ez az egyik nagy tárháza a tudattalannak.
A mozgás képessége már a kezdetektől megvan, csak még nem érezhető. Félidőtájt, - amikor a nők is érzékelik -, ez már differenciált mozgás, tehát nem csak lebeg és elmozdul a méhen belül, hanem a végtagjait is tudja használni, megpróbál aktívan mozogni. Az idegrendszer tanulja a mozgást. A magzat aktívan mozog, és visszajelentése is van erről.
A tudatnak van egy vele született alapja, és ez az alap az a tapasztalat, amit az embrió a méhen belül szerez saját testének a mozgásáról. Pontosan tudja, hogy meddig terjed ő, mert azt tudja mozgatni, és hogy hol a kezdődik a méhnek a fala, mert azt nem tudja mozgatni.
Kommunikáció van az embrió és az anya között, és ez az érintéssel történik. A hasfalra tett kezet érzi az embrió. Ha olyas valaki érinti meg a nőt, akivel ő jóban van, akkor a magzat is pozitívan reagál. Az anya emóciója rendelkezésére áll az embriónak.
A legjelentősebb hatásuk a magzatra azoknak az emócióknak van, amiken az anya átmegy a várandóság alatt, - azt mind átéli a magzat is.
Az hogy a csecsemő milyen érzelmi állapotokra lesz előhangolva, az már eldől a magzati időszak alatt. Egy nő, aki szorongós, az olyan csecsemőt fog a világra hozni, akinek már van hajlama a szorongásra. Míg egy vidám, kiegyensúlyozott nő olyan csecsemőt fog szülni, akinek arra van hajlama, hogy örüljön az életnek.
Többnyire az embrió úgy reagál, ahogyan az anya, de nem mindig. Az embrió már a fogamzástól kezdve egy önálló személyiség. Vannak olyan adottságai, amik nem teljesen azonosak az anyával. Még érzelmi szinten sem totális az azonosság az anyával.
A magzat is hat az anyára biokémiai szinten. Pl. a legtöbb betegség a várandóság alatt meggyógyul ill. szünetel, - magzatnak van valamilyen életenergiája, ami az anyát is plusz erőkkel tölti fel.
•Hogyan hat a külvilág a magzatra?
Elsősorban az anyán keresztül, - amik az anyának nehezítik az életét, azok az övét is.
Nagyon erősen hatnak rá az anya kapcsolatai.
Az anya érzelmei olyan erősek a magzatra, hogy pl. az apa elvesztése, - ami a nőnek igen tragikus -, nagyon veszélyezteti a magzatot (akár abortuszhoz is vezethet).
A magzat és az anya kommunikációja nagyon intenzív (érintés!). Azáltal, hogy az anyák gondolnak az embrióra, létrejön a kapcsolat.
Hatással van a magzatra az is, amit az anya olvas.
Mindaz a hanginger, ami a külvilágból jön; - a külvilági zaj a magzat hangulatára rányomja a bélyegét.
A születési folyamatot, a születési mátrixokat is, mint egy programot megőrizzük, és a későbbi pszichés fejlődésünkben ez is része lesz az „alap-forgatókönyvnek”.
Közvetlenül a szülés utáni időszak, az első néhány óra nagyon kritikus, nagyon fontos. -> Imprinting (bevésődés).
A magzat és az anya kapcsolata kb. három éves korra alakul ki teljesen.
Az egy éves kor alatti csecsemő
Fő feladata, hogy gyakorolja az érzékelés és a mozgások összehangolását.
Ismerkedik a tárgyakkal, az összes érzékszervével megpróbálja letapogatni; a megismerésnek a fő útja, hogy ízlelni próbálja. Kísérleteket végez velük: próbálja megfogni, mozgatni azokat, - ez rendkívül sok tanulást igényel.
Tetszik nekünk a csecsemő, a kisgyermek alkata, fejformájának a jellege: a magas homlok, a szem mérete arányaiban nagyobb, a szája kisebb. Ez egy velünk született tulajdonságunk.
A babinszki-, az elemi járás és a mászó reflex egy éves korig leépül, már nincs szüksége rá; ezek atavisztikus(ősi) tudásból származó reflexek. Egy éves korra meg kell megtanulnia ezeket a mozgásokat úgy, hogy már a kérgi központ irányítsa, és ne a kisagy. (A kisagy irányítja az automatikus mozgást és a kéreg a tudatos mozgatást.)
- Pislogó reflex (ez egy automatizmus, hogy védjük a szemünket)
- Kereső reflex
- Légző reflex (amikor megszületünk a légzőközpont még a nyúltagyban van, nem a kéregben; a kéregbeni légzőközpont kb. az 5-6 hónap táján kezd működni)
A csecsemőúszásnál van egy kritikus időpont, az ötödik hónap: vagy előtte, egy-két hónapos korban kell elkezdeni tanítani úszni a csecsemőt, amikor az idegközpont a nyúltagyban van még; vagy megvárjuk, amíg stabilan átáll a nyúltvelői központ a kérgi központra, és akkor lehet megint tanítani úszni. De akkor már nehezebb lesz.
Nagyon fontos, hogy a születés után rögtön az anya testére kerüljön a baba, mert mászni tud, meg tudja keresni a mellbimbót, és ha rátalál, tud szopni.
Ha a szopási rendszert nem indítjuk be hamar, akkor egyre nehezebben fog beindulni. Maga a szopás integrálja azt a mozgást, ami a harapáshoz szükséges, ráharapnak a mellbimbóra.
Az a csecsemő, aki szopik, szabályozza a tej a minőségét, a mennyiséget, a hígítást azáltal, hogy hányszor, milyen ütemben, mennyit szopik; amit egyébként teljes mértékben rá lehet bízni, mert van egy belső működési ritmusa,
Inni is tudnak.
Egy éves korára tanul meg járni a baba, és válik véglegessé az (ideg)-mozgópályák behüvelyezése.
Veleszületett programok: Már benne vannak a fejünkben a megszületésünkkor. Ezek fejlődőképes programok.
- Érzékeli önmagát és a 30 cm-re látható valóságot is, és ennek tudatában van.
- Éles látási helye 30 cm-re van a szemétől. Ez a 30 cm pont az a távolság, amennyire az anya tekintete van az ő szemétől (amikor szopik pl.). Tehát a legfontosabb információ a csecsemőnek az, hogy mi van az anya szemében, hová néz az anya.
- Az emberi arcot tudja azonosítja, és ez az egyik legérdekesebb látvány a számára.
- Ismeri a szülei hangját. Amikor megszületik az újszülött, felismeri a szüleit a hangjukról, és rögtön hozzátársítja az arcukat is. Azt kell megtanulnia, hogy az a hang, amit ő ismert magzati korban, és az az új kép, amit az arcukról lát, az összetartozik. És ezt egy-két hét alatt bevési az idegrendszer.
- Az anyára való figyelés is a csecsemő veleszületett tulajdonsága.
- Az érzelmi reakciók leolvasása. Beazonosítja, mikor fejez ki jó érzelmi állapotot, és mikor fejez ki negatív érzelmi állapotot az anya.
- Hozzáigazodás(empátia):A kisgyerek hozzáigazítja az érzelmi állapotát az őt gondozó személyhez. Amikor az anya szomorú, ő is egy kicsit az, amikor az anya örül, akkor automatikusan ő is. Kb. 18 hónapos korban kezd kialakulni az a képessége, hogy felismeri, hogy vannak emberek, akik nem ugyanarra vágynak, mint ő. Két éves korára már igazi empátiás készsége van: el tudja képzelni, hogy mit akar a másik, mi jó neki.
Vannak olyan gyerekek, akik nem képesek megtanulni az emberi érzelmek leolvasását, az emberi érzelmekhez való alkalmazkodást, ezek az autista gyerekek.
-Utánzás. Rendkívüli módon érdekli a csecsemőt, hogy mi történik a másik emberrel, kíváncsi rá, és képes leutánozni.
- Tudásvágy. Érdeklik őt a világ dolgai, és ezekkel szeret foglalkozni. Kíváncsi. A gyermek, mint egy kísérletező tudós éli az életét, úgy viszonyul a tárgyakhoz, hogy kísérletezik velük, próbál következtetéseket levonni, és ezt elraktározza.
- Intim kapcsolatra való képesség az anyával és/vagy az őt gondozó személyekkel.
-A szüleivel való kapcsolatból nagyon sokat tanul a csecsemő a tapasztalat, a viselkedés alapján, és a kommunikáció segítségével.
- A szociális készség: a másik emberrel kapcsolatban lenni, figyelembe venni az érdekeit, érzelmeit. A "szociális mosoly” - az emberi arcra adott válasz - is vele születik. Szociális lényként születik.
•Érzelmi szinten mi jellemzi az újszülöttet?
Minden emóció az újszülöttben ugyanazt a mozgást tudja előhívni, hogy rúg-kapál és üvölt. Ez egy jelzés a környezet felé, egy fajta kommunikáció. A szülőnek az a dolga, hogy ráhangolódjon az újszülöttre, hogy érzékelje, mit fejez ki a sírás (éhséget, kényelmetlenséget, unalmat, stb.).
A csecsemő ki tudja válogatni a környezet ingereiből, hogy mi kellemes és mi kellemetlen.
- Öröm, harag (alapemóciók)
A pszichikumnak van egy törekvés az egyensúlyra. -> „Homeosztázis”.
Az öröm és a harag állapota is cselekvésre készteti a csecsemőt (kapálózás), és mind a kettő végül is nyugalmi állapothoz vezet. Amikor az öröm energiája elfogy, megnyugszik a baba, és nyugalmi szintre kerül; a harag kiváltja a környezet viselkedését, valamit csinálnak vele, és akkor megint megnyugszik. Tehát mind a kettő egy értelmes cselekvés.
- Undor.Ezt nemcsak az íz érzékelésben jelzi, hanem rögtön egy érzelmi választ is mutat.
- A nagyon újszerű és kellemes ingerek csodálkozást váltanak ki.
- Nagy valószínűséggel a félelmet is megismerjük embrió korban. Nem teljesen ideális az embrionális létünk, lehetnek olyan események, amik az embrióban is félelmet keltenek, pl. az ultrahang. Ezt nem szeretik.
- Szomorúság: az első pár hónapban megismerheti az újszülött. Pl. amikor kiürül a gyomra, akkor éhségérzet jelentkezik, ami kellemetlen. Elkezd sírni, majd egy idő múlva, ha nem jön segítség, lemond arról, hogy üvöltsön, mert semmi hatása nincs és elhallgat. Ez az a fázis, amikor mondhatjuk rá, hogy szomorú lesz.
- Az első három hónapban óriási alvásigénye van a csecsemőnek. Erre nagy szüksége is van, mert ami alatt alszik, nagyon sokat álmodik. Az alvás alatt az agy karbantartása zajlik, azért álmodunk, hogy az agy az éber működési szintjét fenntarthassa. Amikor álmodunk, közvetlen módon tud a tudattalan beáramlani az álomba, ilyenkor mindannyian a tudattalanunkat dolgoztatjuk, vagy helyesebben a tudattalan dolgozik bennünk. A családi tudattalant és a kollektív tudattalant hasznosítja a csecsemő agya, ilyenkor programozza be az egyéni tudattalanba mindazt, amit a családi és ősi történetből hoz.
- Az agresszió nem születik velünk, az agresszivitás egy nagyon bonyolult lelki jelenség, és céltudatosság kell hozzá, tervezni kell.
Csecsemőknél arra a jelenségre használják az ’agresszió’ kifejezést, amikor már olyan sok frusztráció éri a gyereket, hogy ez felhalmozódik, és kitör. Ez az 5-6. hónap táján jelenhet meg. De még ez sem nevezhető igazán agressziónak.
Az agresszió nem emóció, hanem egy absztrakt fogalom (az absztrakt gondolkodás csak hat éves kortól indul! - lásd ott!)
Iker kutatás: Vannak ikrek, akik szeretik, megpuszilják egymást; vannak, akik verekszenek odabenn az anyaméhben. Kommunikatív kapcsolat van az ikrek között.
Két éves kor
- Ekkor kezd kialakulni az ’én’. Az első lépés az, hogy felismeri a tükörben önmagát.
Meg tudja nevezni magát. Elkezd a beszédében hivatkozni önmagára. Hamar megtanulja az első szám első személy használatát.
A 2 éves kisgyermek már tudja működtetni emlékezetét is, vagy ha azt mondjuk, „figyelj ide”, tudja, hogy mi az, odafigyelni.
De még nem absztrakt szinten ragadja meg ezeket a fogalmakat, hanem a cselekvésbe ágyazottan.
- Az ’én’ kialakulásának következő lépése, hogy elkezdi észrevenni a szülői elvárásokat.
A két évesnél kisebb gyerek még nem képes a szülői elvárásokat észrevenni, tudatosítani. Ilyenkor a tudatnak egy nagyon kezdetleges formája van jelen, és ez a cselekvésben nyilvánul meg.
- A gondolkodásuknak két gyökere van:
• az egyik az a cselekvésben való gondolkodás,
• a másik (a beszéd megtanulása után) a beszédben, a szavakban való gondolkodás a szavak segítségével ill. a szavakból létrehozott absztrakt fogalmak a segítségével.
Amikor a kisgyerek megtanul beszélni, - ez kb. másfél-két éves kor -, akkor a cselekvésben való gondolkodás összekapcsolódik a beszédben való gondolkodással.
- A memória működése.
Kb. két-három éves kortól már könnyű visszaemlékezni a történtekre, de ennél kisebb gyerek nem őrzi meg hosszútávon a történéseket.
Életünk első három évének az eseményei lemerülnek a tudattalanba, - ez az embrionális emlékekkel együtt lényegében a személyes tudattalan anyaga.
- Abeszédtanulás. Hogyan tanulják meg a gyerekek a beszédet, a nyelvet?
A nyelvi szerkezet is nagyrészt öröklött.
Létezik egy egységes emberi nyelvtani szerkezet*, és ebből differenciálódnak az egyes nyelvek.
Amikor megszületik a csecsemő, az összes nép hangját felismeri(= kategoriális észlelés).
Majd később (kb. hat hónapos kortól) beszűkül a hang-felismerő képessége, és már csak az anyanyelvhez szükséges hangkészletet rögzíti az agy. Utánzással felépíti a szókincsét abból, amit maga körül hall•.
A beszédtanulásnak tehát van egy veleszületett része*, és
van egy olyan része, ami tanult•.
Ahhoz, hogy a nyelvi struktúra működésbe lépjen, először ki kell, hogy alakuljon a tudat: tudatosítjuk, hogy létezünk, rálátunk arra, hogy van egy belső pszichés működésünk, - és ez a két éves kor. Hallás és utánzás útján sajátítja el a kisgyermek a nyelv hanganyagát. Kialakul a beszéd.
Abban az esetben, ha valaki úgy nő fel, hogy nem hall emberi beszédet, az nem tanul meg később sem beszélni.
Tehát a csecsemőnek megvan a kapacitása, hogy bármilyen nyelvet megtanuljon, de csak azt tanulja meg, amit hall maga körül.
Az óvodás kor(Piaget)
Az egocentrikus, mágikus világkép a gyermeki (3-6 éves kor) gondolkodása fő sajátossága.
- Világképe a mágikus világkép.
Ez a törzsi szintű társadalmi létforma: a világi és a vallási élet teljesen egybeolvadt egyfajta vallásos színezettel; az egész élet ritualizált formában zajlott. Úgy gondolták, hogy az a hagyomány, amit élnek, az kozmikusan adott, az Istenek diktálják nekik. Teljes biztonságban érezték magukat.
- Animizmus: úgy gondolja a gyermek, hogy minden mozgó dolog lélekkel rendelkezik; mindent egy belső lélek mozgat, illetve a dolgokat az emberek, a nagyok, az Istenek mozgatják.
- Abban a hitben él, hogy ő mindent tud, mindenre van magyarázata; teljes világmagyarázata van -> mágikus magyarázat,ami abból fakad, hogy van egy programja az ok-okozati kapcsolat létezéséről, azaz, hogy mindenből következik valami. Ezek a magyarázatok antropomorfak, tehát, minden, ami történik, minden, ami mozog, azt valahogyan az ember csinálja (pl. természeti jelenségek, mint emberi megnyilvánulások).
- Ezt a világképet egy természetesegocentrizmus jellemzi: ő van a világ középpontjában. A saját szempontjából gondolkodik az egész világról, mindenről, ami történik körülötte. Minden eseményt önmagára vonatkoztat: projekció („ha fölkel a Nap, akkor az az én kedvemért kel fel”).
Viselkedés: Az óvodás gyerekek spontán módon viselkednek: követik a vágyaikat (naiv hedonizmus), nem zavartatják magukat semmilyen korláttól.
- Az ’éntudat’ kialakulásával lehetővé válik a szereptanulás. Az óvodás korban kezdi el tanulni a gyermek, hogy az emberi viselkedés szabályokhoz és szerepekhez van kötve, - az elvárásoknak megfelelően kell viselkedni.
Ez a szocializáció folyamata: szabályokra, szerepviselkedésre tanítom, megmondom neki az elvárásokat, hogy mit kell követnie, és tanítom a viselkedés-szabályozásra.
- Az indulatok szabályozása: elsősorban a haragból fakadó viselkedését kell tudnia szabályozni.
Ez két részből áll:
• a mozgás késztetését kell fékeznie (a mozgáskésztetés ösztönszintű hajtóerő, - ez egy nagyon erős érzelem és motiváció => csak korlátozott mértékben várhatjuk el, hogy egy kisgyermek tudja azt szabályozni);
• a kitartást kell tanulnia (meg kell tanulnia, hogy olyat tegyen, amihez már nincs késztetése, hogy feladatokat hajtson végre akkor is, ha nincs kedve hozzá).
Három éves korára már elsajátította a beszédet, akkorra már az önmagáról való tudása összekapcsolódik ezzel a verbális megfogalmazással.
Négy éves, amikor már képeshazudni, - ez egy teljesítmény! A kicsi gyerek még őszinte, azt mutatja, ami van; négy éves korára felfedezi, hogy lehetséges mást mondani, mint ami valójában benne van. Ez már egy intellektuális megértése annak, hogy van egy belső valóság, és van egy külső valóság. Ez az értelmi fejlődését mutatja.
Hat éves lesz, mire megérti, hogy ő nincs mindennek a birtokában. Ez az a kor, amikor iskolába szokták íratni a gyerekeket, hiszen addigra fogja fel, hogy mennyi mindent nem tud még.
A kisiskolás kor
Hat éves korban a hagyományos gyermeki világképet szétoszlatja a racionális gondolkodás fejlődése. Ezért íratják ekkor iskolába a gyerekeket, mert ekkorra már alkalmasak arra, hogy elkezdjék tanulni az absztrakt gondolkodást.
10 éves korra stabilizálódik az absztrakt gondolkodás; átveszi a vezető szerepet, és a mágikus világkép mintegy elfelejtődik, a tudattalanba kerül.
Az agresszivitás (nem emóció, hanem egy absztrakt fogalom) egy nagyon bonyolult lelki jelenség, céltudatosság kell hozzá, tervezni kell, és szükséges hozzá az absztrakt gondolkodás képessége.
Az agresszió az a tudatos viselkedés, amikor valamit le akarok rombolni, vagy valakinek ártani akarok, mert annyi haragot gyűjtöttem, hogy ez már csak így tud kijönni.
- van érzelmi oldala - az a düh;
- van viselkedés oldala, - hogy „meg tudom csinálni”, és
- van érték oldala, - hogy megfelelek vagy szembeszegülök az elvárásokkal.
Pl. az már agresszió, amikor egy hat éves gyermek nem tudja fékezni a dühét.
A szocializáció folyamata és az indulatok szabályozásának tanulása az óvodás korban kezdődik és kisiskolás korban tovább zajlik.
