Előszó
Hosszas gondolkodás, vívódás, agyalgás után, és félelmek közepette úgy döntöttem, hogy megpróbálom szavakba önteni azokat a gondolatokat, melyek az elmúlt időszakot felölelik.
Ennek a dolgozatnak a műfaja: szakdolgozat.
Amikor legelőször ezt a szót végiggondoltam, komoly félelem töltött el. Olyan hivatalos, olyan számonkérő, olyan tárgyi tudást feltételező kategória ez az én emlékeimben – hiszen írtam már szakdolgozatot. Annak az volt a lényege, hogy azt a pontos tárgyi tudást és a felkészültséget próbáljuk meg bebizonyítani, ami az akkori elmúlt 3 év alatt belénk szorult a főiskolán. Jelen esetben azonban úgy gondolom, föl kell vállalnom azt a fajta gondolkodást, ami az elmúlt öt év alapján most jellemez.
És ebben a pillanatba ez a dolgozat egy olyan fajta szakdolgozat lesz, ami már egy ember fejlődését, érzéseit, emócióit fogja írásos formába adni. Sok esetben belső titkokat, gondolatok, érzéseket, egyfajta fejlődési görbét, egyfajta jelenlegi állapotot mutat be, az elmúlt öt évhez képest
Mindenképpen fontos megemlítenem, hogy eredeti végzettségemet tekintve irányítástechnikai szakmérnök vagyok, éveken keresztül egy számítástechnikai cég különböző posztjain dolgoztam. A sors úgy hozta, hogy 2002-2003 környékén elindultam a természetgyógyászat útján. Akkor még nem is gondoltam, hogy - abból a materiális szemléletből, amiből én kiindultam, és abból az első attitűdből, hogy meg voltam győződve, a természetgyógyászat tárgyi tudáson alapuló szolgáltatás, és mert tudtam, hogy nekem semmilyen különleges, földönkívüli, vagy spiritualitással ellátott képességem nincs - el lehet majd jutni idáig.
Így az a fejlődés, amin az elmúlt 5 évben átmentem, mindenképpen egyfajta szakmai, érzelmi, emocionális, mentális fejlődési pálya volt, és ha rögzítjük a korábban említett kiindulási pontot, akkor lehet egészen megérteni, hogy miért jelentős ez a fajta fejlődés.
A szakmai múlt, a villamosmérnöki gondolkodásmód egyfajta integrált gondolkodást feltételez, és most látható, hogy minden tapasztalás, ami az én szimbólumrendszeremen keresztül közvetítődik a kollektív tudatalattiba, egy nagyon komoly fejlődésen ment át.
Az emberi kiindulópont azért is érdekes, mert életem egyik jelentős részében, mint profi sportoló éltem, és visszagondolva arra az időszakra, nagyon érdekes tapasztalások, törvényszerűségek sejlenek fel, amit azzal az eszemmel, azzal a tudati szinttel egészen másképp éltem meg, és nagyon sok minden csak az elmúlt 5 évben került a helyére:
Az emberek véleménye a társadalmi beidegződések alapján. Az Én megítélésem a szüleimen keresztül (apám az 5. feleségével él, anyám 6 éves koromban hagyott el). Egy sportoló szellemi képességeinek megítélése. Egy volt sportoló megítélése, komoly vállalati pozícióban. A Műszertechnika vállalat csoport Pécsi Kft-jének ügyvezetőjeként elfoglalt státusza. És végül cégtulajdonosként, vállalkozóként ugyanaz az ember, hogy lehet ez? Aztán a végső megsemmisítő változás: ugyanez az ember TERMÉSZETGYÓGYÁSZ-ként praktizál!
SKANDALLUM!!!
Ennek a dolgozatnak a műfaja: szakdolgozat.
Amikor legelőször ezt a szót végiggondoltam, komoly félelem töltött el. Olyan hivatalos, olyan számonkérő, olyan tárgyi tudást feltételező kategória ez az én emlékeimben – hiszen írtam már szakdolgozatot. Annak az volt a lényege, hogy azt a pontos tárgyi tudást és a felkészültséget próbáljuk meg bebizonyítani, ami az akkori elmúlt 3 év alatt belénk szorult a főiskolán. Jelen esetben azonban úgy gondolom, föl kell vállalnom azt a fajta gondolkodást, ami az elmúlt öt év alapján most jellemez.
És ebben a pillanatba ez a dolgozat egy olyan fajta szakdolgozat lesz, ami már egy ember fejlődését, érzéseit, emócióit fogja írásos formába adni. Sok esetben belső titkokat, gondolatok, érzéseket, egyfajta fejlődési görbét, egyfajta jelenlegi állapotot mutat be, az elmúlt öt évhez képest
Mindenképpen fontos megemlítenem, hogy eredeti végzettségemet tekintve irányítástechnikai szakmérnök vagyok, éveken keresztül egy számítástechnikai cég különböző posztjain dolgoztam. A sors úgy hozta, hogy 2002-2003 környékén elindultam a természetgyógyászat útján. Akkor még nem is gondoltam, hogy - abból a materiális szemléletből, amiből én kiindultam, és abból az első attitűdből, hogy meg voltam győződve, a természetgyógyászat tárgyi tudáson alapuló szolgáltatás, és mert tudtam, hogy nekem semmilyen különleges, földönkívüli, vagy spiritualitással ellátott képességem nincs - el lehet majd jutni idáig.
Így az a fejlődés, amin az elmúlt 5 évben átmentem, mindenképpen egyfajta szakmai, érzelmi, emocionális, mentális fejlődési pálya volt, és ha rögzítjük a korábban említett kiindulási pontot, akkor lehet egészen megérteni, hogy miért jelentős ez a fajta fejlődés.
A szakmai múlt, a villamosmérnöki gondolkodásmód egyfajta integrált gondolkodást feltételez, és most látható, hogy minden tapasztalás, ami az én szimbólumrendszeremen keresztül közvetítődik a kollektív tudatalattiba, egy nagyon komoly fejlődésen ment át.
Az emberi kiindulópont azért is érdekes, mert életem egyik jelentős részében, mint profi sportoló éltem, és visszagondolva arra az időszakra, nagyon érdekes tapasztalások, törvényszerűségek sejlenek fel, amit azzal az eszemmel, azzal a tudati szinttel egészen másképp éltem meg, és nagyon sok minden csak az elmúlt 5 évben került a helyére:
Az emberek véleménye a társadalmi beidegződések alapján. Az Én megítélésem a szüleimen keresztül (apám az 5. feleségével él, anyám 6 éves koromban hagyott el). Egy sportoló szellemi képességeinek megítélése. Egy volt sportoló megítélése, komoly vállalati pozícióban. A Műszertechnika vállalat csoport Pécsi Kft-jének ügyvezetőjeként elfoglalt státusza. És végül cégtulajdonosként, vállalkozóként ugyanaz az ember, hogy lehet ez? Aztán a végső megsemmisítő változás: ugyanez az ember TERMÉSZETGYÓGYÁSZ-ként praktizál!
SKANDALLUM!!!
Családom vonatkozásában is hatalmas változás állt be, egyrészt a gyerekeimmel, a feleségemmel, a családommal való kapcsolatomban és egyáltalán azzal a közeggel, aki a szűkebb vagy tágabb környezetemet alkotja.
Az első pár gondolat kapcsán említettem, hogy igazándiból komoly félelmeim voltak azzal kapcsolatban, hogy ennek a dolgozatnak hogyan kell kinéznie. Egyáltalán mit várnak el azok, akik el fogják olvasni, és konzekvenciát fognak levonni, hogy az elmúlt 5 évben mit kaptam, mit tanultam, és ez alapján méltó vagyok-e arra, hogy egy új titulust használva folytassam munkámat?
Komoly félelem volt, de elindítva magát a folyamatot, és a gondolati síkból a papírra vetésig eljutva végiggondoltam, hogy maga a megszerzett papír milyen változást hoz az életemben? Véleményem szerint semmilyen komoly változás nem fog bekövetkezni, mert maga a tudás és a fejlődés már az enyém.
Ezek után tehát már mindenféle szorongás nélkül tudom ezt a dolgozatot papírra vetni, az iskolában tanult „Merj hibázni!” energetikán keresztül, ezért nem foglalkoztat, hogy kinek milyen ellenvetése van a témával kapcsolatban, mert én önmagamat, a szakmaiságomat és azt a gondolkodást fogom kiadni, amit itt kaptam, és integrálni fogom azt az életembe. Maga a dolgozat két vonulat mentén halad. Egyrészt a szakmaiságom változásait és tapasztalásaimat szeretném megosztani az olvasóval, másrészt azt a szellemi fejlődést, mely a spirituális változásomat fémjelzi.
Ami a kommunikációt illeti, aki ismer, tudja, hogy napjaim nagy részét más-más városban töltöm, de mivel a szakdolgozatnak határidőre kell elkészülnie, ezért sok esetben diktafonra mondom a gondolataimat, és a kislányom próbálja azt stilisztikailag és összefüggéseiben is olvashatóvá tenni a külső szemlélők számára. Utólag olvasva a dolgozat nyers változatát nem kis munka várt rá, hisz az itt olvasott dolgok 70% a saját kútfőmből származik. Csak is a gondolataim, a már alkalmazott dolgok kerülnek kimondásra, leírásra, nem pedig egy összeollózott, más által megkomponált elméleti tudáshalmaz.
A dolgozat címe:
„A hiányzó láncszem”.
www.gyogyaszat.com
Az első pár gondolat kapcsán említettem, hogy igazándiból komoly félelmeim voltak azzal kapcsolatban, hogy ennek a dolgozatnak hogyan kell kinéznie. Egyáltalán mit várnak el azok, akik el fogják olvasni, és konzekvenciát fognak levonni, hogy az elmúlt 5 évben mit kaptam, mit tanultam, és ez alapján méltó vagyok-e arra, hogy egy új titulust használva folytassam munkámat?
Komoly félelem volt, de elindítva magát a folyamatot, és a gondolati síkból a papírra vetésig eljutva végiggondoltam, hogy maga a megszerzett papír milyen változást hoz az életemben? Véleményem szerint semmilyen komoly változás nem fog bekövetkezni, mert maga a tudás és a fejlődés már az enyém.
Ezek után tehát már mindenféle szorongás nélkül tudom ezt a dolgozatot papírra vetni, az iskolában tanult „Merj hibázni!” energetikán keresztül, ezért nem foglalkoztat, hogy kinek milyen ellenvetése van a témával kapcsolatban, mert én önmagamat, a szakmaiságomat és azt a gondolkodást fogom kiadni, amit itt kaptam, és integrálni fogom azt az életembe. Maga a dolgozat két vonulat mentén halad. Egyrészt a szakmaiságom változásait és tapasztalásaimat szeretném megosztani az olvasóval, másrészt azt a szellemi fejlődést, mely a spirituális változásomat fémjelzi.
Ami a kommunikációt illeti, aki ismer, tudja, hogy napjaim nagy részét más-más városban töltöm, de mivel a szakdolgozatnak határidőre kell elkészülnie, ezért sok esetben diktafonra mondom a gondolataimat, és a kislányom próbálja azt stilisztikailag és összefüggéseiben is olvashatóvá tenni a külső szemlélők számára. Utólag olvasva a dolgozat nyers változatát nem kis munka várt rá, hisz az itt olvasott dolgok 70% a saját kútfőmből származik. Csak is a gondolataim, a már alkalmazott dolgok kerülnek kimondásra, leírásra, nem pedig egy összeollózott, más által megkomponált elméleti tudáshalmaz.
A dolgozat címe:
„A hiányzó láncszem”.
www.gyogyaszat.com
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése