3. Emlékezet, memória.
Mindaz, ami a külvilágból, mint információ bekerül az agy-ba, az ott tárolódik.
- Rövid távú memória (munka memóriá): ameddig valamivel foglalkozunk (néhány perc), addig azt a dolgot észben tartjuk (a kép szinte a szemünk előtt van).
- Hosszú távú memória: az agy először megőrzi a képet rövid távra, és utána he-lyezi el a hosszú távú memóriába, ahol kategóriákba sorolva tároljuk az emlékein-ket. Ez egy hierarchikus rendszer.
A hosszú távú memóriának van egy tudatos (pl. megtanult anyagok) és egy nem tudatos (tudattalan) (pl. nem tudatos észlelés, elfojtott emlékek) része. A hosszú távú memóriának nagy része tudattalan.
- A hosszú távú memóriának azt a részét, amiből az ott tárolt dolgokat vissza tudjuk hozni a tudatba, tudunk emlékezni rá, azt tudatelőttesnek hívjuk.
- Az a része, ahonnan nem tudjuk visszaidézni az ott tároltakat, az a szigorú ér-telemben vett tudattalan. Ez az elfojtott tudattalan anyag valamilyen tünetben vagy valamilyen viselkedésen keresztül mutatkozik meg, - ami már a klinikai pszichológia témája.
A tudattalan tartalmait megváltozott tudatállapotoknál tudjuk elérni.
Az emlékezet lépései:
- bevésés: valamit megpróbálunk megjegyezni
- tárolás: a hosszú távú memóriába kerül
- normál felejtés: az emlékeink egy része, amit nem használunk, teljesen fele-désbe merül
vagy pedig ha nincs felejtés, akkor
- visszaidézés vagy előhívás: könnyebb visszaemlékezni arra, ami érdekel, ill. ha érzelmi kapcsolatunk van hozzá (érzelem -> motiváció)
Mitől függ, hogy hová kerül az emlék?
- Érdeklődés - ha megvan az érdeklődés, akkor könnyen elő tudom venni a me-móriából.
- Érdek - a pszichikumnak, ha érdekében áll, hogy valamit előbányásszon az em-léktárából, akkor meg tudja tenni.
- Elfojtás - bizonyos tapasztalatokat, emlékeket úgy kezel az idegrendszer, hogy elfojtja. Ennek is két formája van:
• tudattalan érzékelés: jön az információ, bejut az agyba anélkül, hogy én ezt észrevenném, így eleve a tudattalanba kerül.
• elfojtás: nagyon kellemetlen, fájdalmas élmények, amelyek intenzív, negatív emóciókat keltenek, amitől meg akarunk szabadulni.
4. Tanulás.
Amit megtanultunk, arra tudunk emlékezni.
Mi segíti a bevésést (a tanulást)?
Mindaz, ami a külvilágból, mint információ bekerül az agy-ba, az ott tárolódik.
- Rövid távú memória (munka memóriá): ameddig valamivel foglalkozunk (néhány perc), addig azt a dolgot észben tartjuk (a kép szinte a szemünk előtt van).
- Hosszú távú memória: az agy először megőrzi a képet rövid távra, és utána he-lyezi el a hosszú távú memóriába, ahol kategóriákba sorolva tároljuk az emlékein-ket. Ez egy hierarchikus rendszer.
A hosszú távú memóriának van egy tudatos (pl. megtanult anyagok) és egy nem tudatos (tudattalan) (pl. nem tudatos észlelés, elfojtott emlékek) része. A hosszú távú memóriának nagy része tudattalan.
- A hosszú távú memóriának azt a részét, amiből az ott tárolt dolgokat vissza tudjuk hozni a tudatba, tudunk emlékezni rá, azt tudatelőttesnek hívjuk.
- Az a része, ahonnan nem tudjuk visszaidézni az ott tároltakat, az a szigorú ér-telemben vett tudattalan. Ez az elfojtott tudattalan anyag valamilyen tünetben vagy valamilyen viselkedésen keresztül mutatkozik meg, - ami már a klinikai pszichológia témája.
A tudattalan tartalmait megváltozott tudatállapotoknál tudjuk elérni.
Az emlékezet lépései:
- bevésés: valamit megpróbálunk megjegyezni
- tárolás: a hosszú távú memóriába kerül
- normál felejtés: az emlékeink egy része, amit nem használunk, teljesen fele-désbe merül
vagy pedig ha nincs felejtés, akkor
- visszaidézés vagy előhívás: könnyebb visszaemlékezni arra, ami érdekel, ill. ha érzelmi kapcsolatunk van hozzá (érzelem -> motiváció)
Mitől függ, hogy hová kerül az emlék?
- Érdeklődés - ha megvan az érdeklődés, akkor könnyen elő tudom venni a me-móriából.
- Érdek - a pszichikumnak, ha érdekében áll, hogy valamit előbányásszon az em-léktárából, akkor meg tudja tenni.
- Elfojtás - bizonyos tapasztalatokat, emlékeket úgy kezel az idegrendszer, hogy elfojtja. Ennek is két formája van:
• tudattalan érzékelés: jön az információ, bejut az agyba anélkül, hogy én ezt észrevenném, így eleve a tudattalanba kerül.
• elfojtás: nagyon kellemetlen, fájdalmas élmények, amelyek intenzív, negatív emóciókat keltenek, amitől meg akarunk szabadulni.
4. Tanulás.
Amit megtanultunk, arra tudunk emlékezni.
Mi segíti a bevésést (a tanulást)?
- sémaképzés (aláhúzás)
- motiváció
- kedv
- elhatározottság (tudatosság)
- személyes adottságok (vele született képességek: vannak, akiknek a memó-riatárja óriási)
- intelligencia
- ha a tanulandó anyagot több érzékszervi csatornán keresztül próbáljuk bevin-ni (vizuális, akusztikus)
- fizikai mozgás(!)
- érdeklődés
- ha az ingeradottságok nagyon színesek, érzékletesek, a szokásostól eltérőek
- ha az inger nagyon világos, nagyon erős
- ismétlés
A tanulás két formája:
- Kondicionálás (klasszikus) (pavlov–i elmélet)
Ha két inger egy időben éri az agyat, az agy összekapcsolja a két dolgot, és on-nantól kezdve az a két inger összetartozik. Ha az egyik inger (mint feltétlen ref-lex) beindítja a nyálelválasztást, akkor már ezután a másik is be fogja indítani (feltételes reflex) -> az asszociáció törvénye.
Ami egyszerre egy időben történik, azt az agyunk együtt jegyzi meg.
- Operáns kondicionálás:
Amikor jutalmazás és büntetés (averzív, elkerülő tanulás) révén tanulunk.
Galamb-billentyű kísérlet: a galamb véletlenszerűen kopogtat a csőrével, majd azt tapasztalja, hogy egy bizonyos billentyű lenyomásakor ennivalót kap, - in-nentől kezdve már csak azt a billentyűt fogja nyomogatni.
Ezt a fajta tanulást nagyon lassan lehet kioltani.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése