Általános lélektan: Az általános lélektan a lelki jelenségekkel foglalkozik
Az alapvető lelki jelenségek
- Érzékelés - észlelés
- Figyelem
- Emlékezet, memória
- Tanulás
- Képzelet, fantázia
- Gondolkodás
- Érzelmek (motiváció)
- Cselekvés
Az első hét intrapszichikus, azaz belül működik. A nyolcadik a cselekvés, már egy kifelé látható lelki jelenség.
1. Érzékelés (legalapvetőbb,legegyszerűbb funkció): ingereket veszünk fel a külvilágból és saját magunkból is (a testünkből és saját pszichénk felöl).
Érzék-modalitások:
Hallás
A legelső érzékszerv, aminek a működése az embriónál beindul (négy hónapos kórtól) Ennek kiemelt jelentősége van a perinatális (embrionális) korban, hiszen bizonyos programozottságok ezen a csatornán keresztül jutnak az embrióba.
Látás
A látás is működik már az embrionális korban.
Szaglás-ízlelés
A szaglás a legősibb érzékszerv, - az állatvilágban a szaglás kifinomultabb -, de az ember esetében is nagy jelentősége van. A szagok nem annyira a tudatunkra, mint inkább az emóciónkra hatnak.
Tapintás-bőr
Bőr - mint érzékszerv. Tapintás érzékelése: olyan sűrűn elhelyezkedő kis pontocskák hogy egységesnek érezzük a tapintást. Külön érzékszervei vannak a hidegnek és a melegnek is.
Egyensúly érzékelés
Feladata: testünk elmozdulásának az érzékelése. Érzékszerve a belső fülben helyezkedik el egy labirintus formában, és közvetlen kapcsolata van a kisaggyal. A kisagyi működésünk nem tudatos, a mozgásvezérlést a kisagy teljesen önállóan intézi.
Propriocepció (önmagunk érzékelése):
Az izmainkban vannak idegvégződések, és ezek jelzik az agy felé, hogy az izmok milyen állapotban vannak, és hogy milyen pozícióban van a testünk.
Egy másik része az önmagunk érzékelésének, a belső szervekből jön (amikor rendben működnek a belső szerveink, nem érzékeljük a működésüket; de mihelyt zavaró folyamatok kezdődnek, lokalizálni tudjuk azokat a testünkben, pl. fájdalom képében).
Transzlégzés esetén - „mit érzel a testedben?” - ezzel a csatornával foglalkozunk. Arra figyelünk, hogy milyen feszülést, nyomást, milyen fájdalmat lehet érezni a testen belül.
- Észlelés
Mi a különbség az érzékelés és az észlelés között?
Amikor észlelünk, abban már az érzékelés mellett benne van az összes addigi tapasztaltunk; már a memóriánk is működik. Ha jön egy új inger, rögtön összehasonlítjuk azt az összes korábbi ingerrel, ami arra a területre tartozik.
2. Figyelem.
Számtalan inger ér minket párhuzamosan, és ezek között nekünk válogatnunk kell, hiszen egyszerre ennyi mindent nem tudnánk tudatosan észrevenni.
Funkciója: az inger-elárasztottságból egy fókuszt hozzon létre, és amire ez a fókusz irányul, az fog tudatosodni. Közben persze a teljes érzékelésünk működik, az érzékszerveinkbe bejutnak az ingerek, majd bekerülnek az agyba is, de nem mindegyik tudatosul.
A pszichikus rendszer, így az észlelés is működhet tudatosan és nem tudatosan is (tudattalan) /„érzékeltem, de nem vettem észre”/.
Ahhoz, hogy figyelni és érzékelni tudjunk, kell az agynak egy optimális ébersége. A figyelmet nehéz fenntartani olyan körülmények között, amikor túlságosan megszokott minden; ilyenkor az agy „pihenő” működésmódra áll át.
Ahhoz, hogy az agy éber maradjon, kell, hogy ingerek bombázzák (belső vagy a külső ingerek), amik fenntartják a figyelmet.
Az éberségnek különböző szintjei vannak.
- Normál éberségi szint: kapcsolatban vagyunk a külvilággal, valamilyen feladatunk van, a tudat is optimálisan működik.
Kezdünk unatkozni, elfáradni, => az éberségi szint lecsökken. Ez az agyban biokémiai szinten is mérhető.
- Nyugalmi tudatszint: már nem annyira a külvilágra figyelünk, hanem a belső világunkra.
- Megváltozott tudatállapotnál kifejezetten befelé figyelünk (a belső testi- és lelki-eseményekre), hisz a belső világunkról akarunk megtudni valamit (pl. alfa szint, autogén tréning állapota, transzlégzés). Az agy éber aktivitási szinten van, mégis a tudat visszaszorul. Nem a racionális-tudatos gondolkodás van előtérben, hanem az ősibb minták.
A figyelem kétféle módon működhet:
- spontán - kénytelenek vagyunk figyelni valamire, mert valami magára vonja figyelmünket;
- szándékos figyelem - elhatározom, hogy odafigyelek valamire, akármennyire is unalmas. Ez utóbbi kicsit nehezebben tartható fenn, mint a spontán figyelem.
Ami az érdeklődési körünkbe tartozik, arra könnyű figyelni, ami nem tartozik oda, az pedig erőfeszítést igényel.
Az emlékezeti működés is új ingert jelent az agynak, tehát segít az éberségnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése