8. fejezet: A légzés, mint életforma
A légzés, mint életforma címszóval kapcsolatban az egyik legkomolyabb felismerésem az elmúlt években az, hogy a materialista érában felnőtt szüleinktől kapott útravaló egyfajta zsákutca az életünkben.
Mert mindent csak a munkára és a pénzre fogni, és arra gondolni, hogy egy ember csak akkor tud boldog lenni, ha minden materiális dolog megvan: pénz, autó, ház, gyerek – nem teljesen fedi a valóságot! Véleményem szerint az emberi élet arról szól, hogy egyszer az életben valamilyen szinten meg kell találni Istent – még akkor is, ha az ember nem vallásos. Tulajdonképpen a légzés ehhez tud nagyon komoly segítséget nyújtani.
Hogy miért tud segítséget nyújtani?
Ehhez egy felismerés vezetett. Isten egy tudati forma. Szakítani kell azzal az elképzeléssel, hogy Isten egy manifesztálódott, testben lévő energia. Lehet ezt az egészet energiának nevezni, de tudatosítani kell, hogy Isten egy tudati szint. Ezt a tudati szintet pedig valamilyen technikával a légzésen keresztül lehet elérni.
A légzés, mint életformába az tartozik bele, hogy sokféleképpen lehet lélegezni.
Kétféle légzés típus létezik: lehet terápiás jellegű légzést, és lehet belső komfort érzést javító légzést végrehajtani.
Terápiás a légzés, ha célzottan egy probléma megoldására irányul, a nem terápiás légzésnél pedig arról van szó, hogy keresem az Istenhez vezető utat. A technikák közötti nagyon pici mezsgyét igazolja az is, hogy könnyen átcsúszhatunk a terápiás állapotba, ha meditációs légzésünk során találunk egy olyan belső problémát, amit terápiás jelleggel kéne kezelni, pedig alapvetően nem is ilyen szándékkal álltunk neki lélegezni. Nem kell határozottan szétválasztani a technikákat, a lényeg hogy valahonnan valahova vezessen, segítsen minket egyfajta fejlődési úton.
Mi is az útkeresés célja? Mi a lényege a légzésnek, mint életformának? Miért nem csak terápiás jelleggel kell használni?
A légzés, mint életforma azért fontos, mert mint ahogy a korábbi fejezetekből is kiderül a mágnessel, a reflexológiával, a különböző manuálterápiás rendszerekkel, és a biorezonanciás rendszerekkel fizikai szinten tudunk diagnosztizálni. Igazándiból a komini elmélet hiányzó láncszemként ebben a témakörben mágnes szinten érdekes. Hiszen a mágnes és a légzés az a következő lépcső, ahol az embereket ki lehet emelni a fizikai szintből azáltal, hogy a feltáró beszélgetések alapján a fizikai tüneteiből konkrétan megnevezve, a lelki a hátteret is nagyon precízen meg lehet határozni. Ebben az esetben a kezdeti tagadást egyfajta mély megdöbbenés váltja fel a páciensben, hiszen ekkor szembekerül egy tévhittel. Sokat azt hiszik, hogy azok a természetgyógyászoknak, akik auraolvasással foglalkoznak, és az általuk látnoknak tartott embereknek van egyfajta képességük, melynek segítségével ránézésre jönnek rá az összefüggésekre, melyek a tünetek és lelki háttér között húzódnak.
Mint azt korábban is hangsúlyoztam, nekem semmilyen ilyen képességem nincs, de az elmélet olyan szinten működik, hogy ennek köszönhetően feltételezik rólam ezt a képességek. Hiszen az összekötések és problémák feltárása nagyon meggyőzően működnek. Innentől kezdve pedig kialakul a már oly sokat emlegetett bizalmi híd. Ezáltal azonban a fizikai szintről már könnyebben át lehet segíteni a spirituális szintre, akár a mágnes, akár a légzés kapcsán, így megvalósulhat a lelki gyógyítás is.
A légzés, mint életforma azért is fontos, mert aki idáig eljut, azzal könnyebben lehet arról beszélni, hogy mennyire hibás az az elképzelés, hogy az emberek mindig egy külső embertől várják, hogy közelebb vigye őket a megoldáshoz. Sajnos az orvosi hozzáállás és a gyógyításról kialakult kép („majd az orvos megmondja, hogy mit csináljak, hogy egészséges legyek”) is ezt erősíti. A légzésterápiák azonban „csak” olyan csónakok, melyekben el lehet kezdeni evezni, és egy-egy tréning során be is bizonyosodik, hogy akkor, amikor ahhoz a tudati szinthez ér valaki, ahol információhoz tud jutni, elengedi az evezőket, kiszáll a csónakból, és szinte spontán légzéssel is megtapasztalja azt a fajta energetikai kapcsolatot, amely alapján szembe tud nézni a problémával. Ekkor már el tud lazulni annyira, hogy el tud engedni bizonyos problémákat.
Akár a holotróp légzéssel, akár az imaginációs technikákkal, akár a vivation légzéssel, akár pedig rebirthing légzéssel kapcsolatot teremtünk ezzel az energetikai rendszerrel, és azokkal az izomkötegekkel, melyek az információkat görcs formájában tárolják. És itt van az a pont, amikor világossá válik, hogy mit is jelent az elengedés. Akár transz állapotban, akár az imaginációs technikákkal képi úton vagy érzéseken keresztül, az elengedés egyfajat izomtónus csökkenés, egyfajta energiaszint emelés, tudati szint emelés. És azért igazán csodálatosak a légzéstechnikák, mert rájöttem arra, hogy mindegyik légzési folyamat (finom különbségeken keresztül) egészen más szintre viszi az embereket.
Ha még érzékletesebben akarom ezt a tapasztalást megfogalmazni, akkor tulajdonképpen azt is mondhatom, hogy szerintem az „ego” és az „én” közötti távolság határozza meg egy ember mentális állapotát. Magát a távolságot pedig az határozza meg, hogy hányfajta érzelmi függönyt sikerül az élet folyamán különböző karmikus feladatokon keresztül megélnünk. A légzés során pedig ezeknek a függönyöknek a lebontása a fő célunk. Minden függöny egyfajta tudati állapot, egyfajta frekvencia, minden állapothoz pedig különböző technika járul, mert minden technika különböző frekvencia előállítására szolgál. A probléma feltárása és a technika kiválasztása a terapeuta felelőssége, és rajta múlik az is, hogy milyen szinten találja el a páciens adott tudati szintjét.
Ettől kezdve pedig érdekes párhuzamok vonhatók a légzéstechnikák és a homeopátia között. A homeopátia elméletébe tartozik, hogy egy pici információt viszünk be a testbe, és az azonosat az azonossal gyógyítjuk. Fontos tehát az adott függöny energetikai szintjének, frekvenciájának meghatározása és ehhez kell hangolni azokat a technikákat, melyek ezeket az energetikai rendszereket ki fogják oltani.
A reflexológia és a légzés kapcsolata is fontos. A reflexológiára is jellemző, hogy azokon a trigger pontokon, amelyeken stimulálunk, a központi idegrendszeren keresztül egyfajta információt viszünk be a testbe, hogy mely szervrendszerekkel kell neki foglalkozni, hogy annak a a rezgésszintjét megemelje. Hiszen ekkor van egy átmeneti javulás a beteg állapotában. Ez egy fontos pont abból a szempontból, hogy időt lehet vele nyerni, de ha nincs légzés mögötte, akkor véglegesen nem engedhető el a probléma.
Viszont az elengedés innentől kezdve egy materiális ember fogalomkörébe is integrálható, mert számára is kézzelfogható, hogy ezt a fajta izomspazmust kell elengednie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése