Keresés ebben a blogban

2009. december 19., szombat

4. Általános Lélektan IV.

Az idegrendszer A pszichikus rendszer bázisa, anyagi alapja.

Szerkezete
Neuro-endokrinológiai rendszer: nagyagy (kb. 1300-1500g), kéreg, nyúltvelő, agytörzs, gerincvelő összekapcsolva a belső elválasztású mirigyek rendszerével, ami az egész testünknek a hormonális működését szabályozza.
- A nagyagykéreg fő feladata a külvilágból és a testünkből jövő ingerek, információk érzékelése, felismerése.
- A kisagy a nagyagyhoz kapcsolódik, kissé elkülönülve attól a tarkónál helyezkedik el. Fő funkciója, hogy a mozgás szervezése, - működése teljesen automatikus.
- A gerincvelő teljesen önállóan képes működtetni a testünket (a belső szerveinket és a mozgásunkat, pl. reflexmozgások).
A testi érzékelésünk alapja is a gerincvelői működés, (reflexek), nem kell hozzá az agykéreg, de mindig, amikor szükséges, képesek vagyunk azt tudatosítani.
A gerincvelői idegek szabályozzák a belső szervek izmait, a belső szervek működését és a mimikai izmokat (érzelmek kifejezése -> nem szándékos) is.
Működése alapján két részre oszthatjuk az idegrendszert:
- Akaratunktól független, autonóm vagy vegetatív idegrendszer: (a kisagy és a gerincvelő)
Kétféle működési típust különíthetünk el:
szimpatikus működés: serkent, aktivitásra készteti a testet, felkészíti az akcióra (pl. az érzelmek vegetatív kísérő jelenségei: pirulás, elsápadás, gyors szívdobogás, pupilla kitágulás);
• paraszimpatikus működés: amikor pihenünk, erőt gyűjtünk.
- Akaratunktól függő idegrendszer is két részre bontható:
központi idegrendszer: az agykéreg, a hozzá tartozó agytörzs és a gerincvelő.
• perifériás idegrendszer: a test minden pontjáról (a belső szerveinkből és az izmainkból) jönnek érző-idegvégződések és ezek az idegpályákon keresztül bejutnak a gerincvelőbe, és a gerincvelőn keresztül feljutnak a nagyagykéregbe. A különböző érzékszerveinknek külön agyidegei vannak (minden érzékszerv felől fut egy idegpálya a nagyagykéregbe); összesen 12 agyi idegpálya létezik.
A tudat
(Régebben csak magával a gondolkodással azonosították a tudatot.)
Az emberi pszichének a legsajátosabb vonása az, hogy van tudata, mégpedig olyan tudata, ami megkülönbözteti az állatok tudatától.
Az emberi tudat metatudat, azaz az embernek arról is van tudása, hogy tud valamit, vagy érzékel valamit.
A tudat nagyon hasonlít a figyelmi funkcióra, azaz fókuszál, valamire irányul.
Székely Attila a tudatról:
Ez lényegében nem más, mint az agynak az ébrenléti állapotban való normális és optimális működése. Azt mondja, hogy az egész pszichés rendszer működése, amikor éppen működik, az maga a tudat. Tehát, mindaz, amit éppen aktuálisan érzékel a külvilágból (külső környezet), és mindaz, amit érzékel a belső világból (belső környezet), azt megjeleníti a tudatában. Vagyis a testből és a pszichéből jövő jeleket egyszerre érzékeli a tudat, mégpedig egymásra való kölcsönhatásában.
Ehhez van még egy én-tudatunk is, ebben a tudat-működésben benne van a külvilág érzékelése a belső világgal való összevetésben, és az egészhez társul egy én-tudat, hogy mindezt én csinálom, én vagyok benne.
A pszichikus rendszer áll egy tudatos és egy tudattalan részből.

Tudatos rész: Meg kell különböztetni az öntudatot és az éntudatot.

- Öntudat
Önmagunkról való tudás (az állatvilágban is, minden aggyal rendelkező állatnál megtalálható), a saját létezésünk tudata. Érzékeljük önmagunkat, mint a külvilággal való kapcsolatban levőt (ez az agy veleszületett működőképes érzékelési módja). Már a három hónapos magzatnál is megvan. Az agyi működéshez kapcsolódik.
- Éntudat
Ahogyan én értékelem önmagam, és ahogyan a környezetem személyei látnak engem. Három éves kor körül jelenik meg.
Ez a tudat úgy működik, mint egy valóságos, reális és holografikus tudatrendszer:
- valóságos, mert mint működést, megvalósítja az idegrendszer;
- reális, mert a valóságnak felel meg, vagyis a külvilág és a belső világ ingereiből építkezik,
- holografikus, mert egy tér-idői rendszerben történik mindez.
- Környezetről való tudás
A külső és a belső környezet, aminek tudatában vagyok.
A tudat bio-pszichológiai működésmódja:
az információt nemcsak feldolgozza, hanem termeli is, és összekapcsolja a cselekvési rendszerünket az érzelmi rendszerünkkel.
Három rendszer szerveződik egybe: - az információkkal való bánás,
- a velük kapcsolatos érzelmeink,
- és az ezekkel kapcsolatos cselekvések.
A tudat egy bonyolult valóságot kreál önmagában abból, amit észlel, azáltal, hogy az én ott van a középpontjában. Az én az, aki észlel mindent, és az egészre válaszol is cselekvésében, és közben érzelmei is vannak, - és ez a rendszer egy holografikus rendszer az agyban.

A női és a férfi agy közötti különbségek

A különbség akkor alakult ki, amikor az emberi pszichikum kezdett kibontakozni, a gyűjtögető - vadászó életforma idején, több ezer évvel ezelőtt, amikor a női- és férfimunka specializálódott:

A férfiak jártak el messzebbre vadászni. Nekik volt arra szükségük, hogy nagyobb terekben tájékozódjanak, így az irányokat könnyebben fogják fel, mint a nők. Az eszközök elkészítésében is ők a jobbak. Pontosabban találnak célba.
A férfi agy kapacitása 15%-al nagyobb, 4 milliárddal több idegsejtje van, és az IQ tesztekben négy ponttal többet érnek el, mint a nők, - átlagban (!).
A nők helyben dolgoztak, a gyerekekkel, a ház körüli állatokkal, növényekkel.
Ők a mikroterekben tudnak jól tájékozódni, a tereptárgyak segítségével. A kis finom mozgásokban ügyesebbek. A lányok korábban kezdenek el beszélni, jobban is beszélnek, könnyebben megy az olvasás és a helyesírás, mint a fiúknak - átlagban (!).
A jobb féltekében van a téri tájékozódás központja, és a bal féltekében a beszédé és a nyelvé.




.

3. Általános Lélektan III.

5. Képzelet, fantázia.
Az emlékképeinkből képesek vagyunk egy tejesen újat megal-kotni .
- Spontán (pl. amikor unatkozunk, a képzeletünk működésbe lép, és szórakoztatja az agyunkat) Ez ébren tart minket, de motivációs háttere is van: nemcsak az agyunk nem szeret unatkozni, mi magunk sem.
- Tudatosan (művészek, költők)


6. Gondolkodás.

A gondolkodás lépései, (= elemi gondolkodási műveletek):
- Fogalomalkotás: a dolgokat kategóriákba soroljuk.
- A különböző dolgokat csoportosítjuk és absztraháljuk (elvonatkoztatás, általá-nosítás)
- Az analízist (alkotórészekre bontás) és a szintézist (egységbe foglalás) a prob-lémamegoldás folyamatában használjuk.
- Ok-okozati megfeleltetés: következtetéseket vonunk le
• induktív úton (a részről következtetünk az egészre),
• deduktív úton (az egészből következtetünk a részre).
- A következtetések lezárásánál döntést hozunk.


7., 8. Érzelem
(az önmagunkkal való kapcsolatról és a saját belső világunkhoz való kapcsolatról szól), motiváció, cselekvés: mindaz, ami a mozgásban, a viselkedésben és a beszédben megjelenik.



Tükrözés (a lelki működések feladata)

Tükröző funkció: a lelki jelenségek alapvető feladata, hogy tükrözi ill. leképezi a külvi-lágot, és ezáltal segíti a külvilághoz való alkalmazkodásunkat. Életünk alapfeltétele, hogy állandóan kapcsolatban legyünk a külvilággal (pl. légzési folyamat).
De nem csak egy passzív tükrözésről van itt szó, hanem az agy ilyenkor egy ún. ho-lografikus képben a külvilágot felépíti önmagában.=> aktív fölépítő folyamat.

- A tükrözés specifikuma az érzékelésben: holografikusan felépítjük magunkban a világot, tehát olyannak látjuk, amilyen.

- A tükrözés specifikuma a figyelem esetében: fókuszálunk egy részre, tehát nem az egész érzékleti mezőt vesszük figyelembe, hanem kiemelünk belőle egy részt, és arra figyelünk (nagyító funkció).

- A tükrözés specifikuma az emlékezet esetében: nemcsak a valóságnak a jelen pillanatához tudunk alkalmazkodni, hanem a múlthoz is.

- A tükrözés specifikuma a képzelet esetében: képzeletben meg tudok alkotni va-lami kreatív dolgot, pl. egy jövőképet. Ha van jövőképünk, akkor nemcsak a jelen pillanathoz és a múlthoz tudunk alkalmazkodni, hanem a saját jövőnkhöz is.
A célok kitűzése húzó erővel bír, meghatározza a viselkedésünket.

- A tükrözés specifikuma a gondolkodásban: nemcsak a valóság érzékelhető olda-lához tudunk alkalmazkodni, hanem a valóságnak ahhoz az oldalához is, ami nem konkrét, hanem elvont. A valóságról való gondolataink segítenek minket ebben.

Nemcsak a külvilághoz kell alkalmazkodnunk, hanem saját belső reális világunkhoz is, az érzelmeinkhez és az értékeinkhez -> önismeret!!! Nem elég, hogy kiismerem ma-gam a külvilágban, ki kell ismerjem magam a saját belső világomban is. => Ennek alapján egy reálisabb, kivitelezhetőbb jövőképet tudok megtervezni!!!






.

2.Általános Lélektan II.

3. Emlékezet, memória.
Mindaz, ami a külvilágból, mint információ bekerül az agy-ba, az ott tárolódik.

- Rövid távú memória (munka memóriá): ameddig valamivel foglalkozunk (néhány perc), addig azt a dolgot észben tartjuk (a kép szinte a szemünk előtt van).
- Hosszú távú memória: az agy először megőrzi a képet rövid távra, és utána he-lyezi el a hosszú távú memóriába, ahol kategóriákba sorolva tároljuk az emlékein-ket. Ez egy hierarchikus rendszer.
A hosszú távú memóriának van egy tudatos (pl. megtanult anyagok) és egy nem tudatos (tudattalan) (pl. nem tudatos észlelés, elfojtott emlékek) része. A hosszú távú memóriának nagy része tudattalan.

- A hosszú távú memóriának azt a részét, amiből az ott tárolt dolgokat vissza tudjuk hozni a tudatba, tudunk emlékezni rá, azt tudatelőttesnek hívjuk.
- Az a része, ahonnan nem tudjuk visszaidézni az ott tároltakat, az a szigorú ér-telemben vett tudattalan. Ez az elfojtott tudattalan anyag valamilyen tünetben vagy valamilyen viselkedésen keresztül mutatkozik meg, - ami már a klinikai pszichológia témája.
A tudattalan tartalmait megváltozott tudatállapotoknál tudjuk elérni.

Az emlékezet lépései:
- bevésés: valamit megpróbálunk megjegyezni
- tárolás: a hosszú távú memóriába kerül
- normál felejtés: az emlékeink egy része, amit nem használunk, teljesen fele-désbe merül
vagy pedig ha nincs felejtés, akkor
- visszaidézés vagy előhívás: könnyebb visszaemlékezni arra, ami érdekel, ill. ha érzelmi kapcsolatunk van hozzá (érzelem -> motiváció)

Mitől függ, hogy hová kerül az emlék?
- Érdeklődés - ha megvan az érdeklődés, akkor könnyen elő tudom venni a me-móriából.
- Érdek - a pszichikumnak, ha érdekében áll, hogy valamit előbányásszon az em-léktárából, akkor meg tudja tenni.
- Elfojtás - bizonyos tapasztalatokat, emlékeket úgy kezel az idegrendszer, hogy elfojtja. Ennek is két formája van:
• tudattalan érzékelés: jön az információ, bejut az agyba anélkül, hogy én ezt észrevenném, így eleve a tudattalanba kerül.
• elfojtás: nagyon kellemetlen, fájdalmas élmények, amelyek intenzív, negatív emóciókat keltenek, amitől meg akarunk szabadulni.


4. Tanulás.
Amit megtanultunk, arra tudunk emlékezni.

Mi segíti a bevésést (a tanulást)?
  • sémaképzés (aláhúzás)
  • motiváció
  • kedv
  • elhatározottság (tudatosság)
  • személyes adottságok (vele született képességek: vannak, akiknek a memó-riatárja óriási)
  • intelligencia
  • ha a tanulandó anyagot több érzékszervi csatornán keresztül próbáljuk bevin-ni (vizuális, akusztikus)
  • fizikai mozgás(!)
  • érdeklődés
  • ha az ingeradottságok nagyon színesek, érzékletesek, a szokásostól eltérőek
  • ha az inger nagyon világos, nagyon erős
  • ismétlés


A tanulás két formája:
- Kondicionálás (klasszikus) (pavlov–i elmélet)
Ha két inger egy időben éri az agyat, az agy összekapcsolja a két dolgot, és on-nantól kezdve az a két inger összetartozik. Ha az egyik inger (mint feltétlen ref-lex) beindítja a nyálelválasztást, akkor már ezután a másik is be fogja indítani (feltételes reflex) -> az asszociáció törvénye.
Ami egyszerre egy időben történik, azt az agyunk együtt jegyzi meg.

- Operáns kondicionálás:
Amikor jutalmazás és büntetés (averzív, elkerülő tanulás) révén tanulunk.
Galamb-billentyű kísérlet: a galamb véletlenszerűen kopogtat a csőrével, majd azt tapasztalja, hogy egy bizonyos billentyű lenyomásakor ennivalót kap, - in-nentől kezdve már csak azt a billentyűt fogja nyomogatni.
Ezt a fajta tanulást nagyon lassan lehet kioltani.



.

1.Általános Lélektan

Általános lélektan: Az általános lélektan a lelki jelenségekkel foglalkozik

Az alapvető lelki jelenségek

  1. Érzékelés - észlelés
  2. Figyelem
  3. Emlékezet, memória
  4. Tanulás
  5. Képzelet, fantázia
  6. Gondolkodás
  7. Érzelmek (motiváció)
  8. Cselekvés
Az első hét intrapszichikus, azaz belül működik. A nyolcadik a cselekvés, már egy kifelé látható lelki jelenség.
1. Érzékelés (legalapvetőbb,legegyszerűbb funkció): ingereket veszünk fel a külvilágból és saját magunkból is (a testünkből és saját pszichénk felöl).

Érzék-modalitások:
Hallás
A legelső érzékszerv, aminek a működése az embriónál beindul (négy hónapos kórtól) Ennek kiemelt jelentősége van a perinatális (embrionális) korban, hiszen bizonyos programozottságok ezen a csatornán keresztül jutnak az embrióba.
Látás
A látás is működik már az embrionális korban.
Szaglás-ízlelés
A szaglás a legősibb érzékszerv, - az állatvilágban a szaglás kifinomultabb -, de az ember esetében is nagy jelentősége van. A szagok nem annyira a tudatunkra, mint inkább az emóciónkra hatnak.
Tapintás-bőr
Bőr - mint érzékszerv. Tapintás érzékelése: olyan sűrűn elhelyezkedő kis pontocskák hogy egységesnek érezzük a tapintást. Külön érzékszervei vannak a hidegnek és a melegnek is.
Egyensúly érzékelés
Feladata: testünk elmozdulásának az érzékelése. Érzékszerve a belső fülben helyezkedik el egy labirintus formában, és közvetlen kapcsolata van a kisaggyal. A kisagyi működésünk nem tudatos, a mozgásvezérlést a kisagy teljesen önállóan intézi.
Propriocepció (önmagunk érzékelése):
Az izmainkban vannak idegvégződések, és ezek jelzik az agy felé, hogy az izmok milyen állapotban vannak, és hogy milyen pozícióban van a testünk.
Egy másik része az önmagunk érzékelésének, a belső szervekből jön (amikor rendben működnek a belső szerveink, nem érzékeljük a működésüket; de mihelyt zavaró folyamatok kezdődnek, lokalizálni tudjuk azokat a testünkben, pl. fájdalom képében).
Transzlégzés esetén - „mit érzel a testedben?” - ezzel a csatornával foglalkozunk. Arra figyelünk, hogy milyen feszülést, nyomást, milyen fájdalmat lehet érezni a testen belül.
- Észlelés
Mi a különbség az érzékelés és az észlelés között?
Amikor észlelünk, abban már az érzékelés mellett benne van az összes addigi tapasztaltunk; már a memóriánk is működik. Ha jön egy új inger, rögtön összehasonlítjuk azt az összes korábbi ingerrel, ami arra a területre tartozik.

2. Figyelem.
Számtalan inger ér minket párhuzamosan, és ezek között nekünk válogatnunk kell, hiszen egyszerre ennyi mindent nem tudnánk tudatosan észrevenni.
Funkciója: az inger-elárasztottságból egy fókuszt hozzon létre, és amire ez a fókusz irányul, az fog tudatosodni. Közben persze a teljes érzékelésünk működik, az érzékszerveinkbe bejutnak az ingerek, majd bekerülnek az agyba is, de nem mindegyik tudatosul.
A pszichikus rendszer, így az észlelés is működhet tudatosan és nem tudatosan is (tudattalan) /„érzékeltem, de nem vettem észre”/.
Ahhoz, hogy figyelni és érzékelni tudjunk, kell az agynak egy optimális ébersége. A figyelmet nehéz fenntartani olyan körülmények között, amikor túlságosan megszokott minden; ilyenkor az agy „pihenő” működésmódra áll át.
Ahhoz, hogy az agy éber maradjon, kell, hogy ingerek bombázzák (belső vagy a külső ingerek), amik fenntartják a figyelmet.
Az éberségnek különböző szintjei vannak.
- Normál éberségi szint: kapcsolatban vagyunk a külvilággal, valamilyen feladatunk van, a tudat is optimálisan működik.
Kezdünk unatkozni, elfáradni, => az éberségi szint lecsökken. Ez az agyban biokémiai szinten is mérhető.
- Nyugalmi tudatszint: már nem annyira a külvilágra figyelünk, hanem a belső világunkra.
- Megváltozott tudatállapotnál kifejezetten befelé figyelünk (a belső testi- és lelki-eseményekre), hisz a belső világunkról akarunk megtudni valamit (pl. alfa szint, autogén tréning állapota, transzlégzés). Az agy éber aktivitási szinten van, mégis a tudat visszaszorul. Nem a racionális-tudatos gondolkodás van előtérben, hanem az ősibb minták.
A figyelem kétféle módon működhet:
- spontán - kénytelenek vagyunk figyelni valamire, mert valami magára vonja figyelmünket;
- szándékos figyelem - elhatározom, hogy odafigyelek valamire, akármennyire is unalmas. Ez utóbbi kicsit nehezebben tartható fenn, mint a spontán figyelem.
Ami az érdeklődési körünkbe tartozik, arra könnyű figyelni, ami nem tartozik oda, az pedig erőfeszítést igényel.
Az emlékezeti működés is új ingert jelent az agynak, tehát segít az éberségnek.

6. Talpmasszázs - Reflexológia

A talpmasszázs

A talpmasszázs, csakúgy, mint a természetgyógyászat többi ága, több évezredes múltra tekint vissza. Az egészségmegőrzés ősi módjaként alkalmazták ősidők óta. 

Nyomai több kultúrában fellelhetők. Dr. Fidgerald arról számol be könyvében, hogy már az indiánok is alkalmazták ezt a gyógymódot. Az egyik legrégebbi lelet az ősi Egyiptomból származik. Ez egy 4200 éves síremlék, mely egy korabeli orvosé volt és arról tanúskodik, hogy milyen fontos szerepe volt a talpmasszázsnak az akkori gyógyításban. Ezen arra is utasítást találunk, hogy hogyan kell végrehajtani a kezelést: "Végezd a kezelést úgy, ahogy az én jó közérzetem érdekében szükséges és ügyelj arra, hogy ne okozz fájdalmat nekem!" Az ősi gyógymódok alkalmazása végigkísérte az emberiséget korunkig és ma is hatékonyan alkalmazzuk az egészség megőrzésére, illetve a betegségek kezelésére.







A reflexológia tapasztalatokon alapuló tudomány. Létjogosultságát Froneberg német ideggyógyász bizonyította. Elmélete szerint testünk bizonyos területein-, mint például a talp, illetve a tenyér-tükröződnek belső szerveink.
Ezek a területek az úgynevezett reflexzónák. Milyenségükből következtetni lehet belső szerveink állapotára, illetve ingerlésükkel hatást tudunk gyakorolni rájuk.
Első ránézésre kicsit nehéz kiigazodni talpunk "térképén". Ahhoz, hogy ez könnyebben sikerüljön, meg kell jegyeznünk néhány fontos körülményt.

• A jobb oldalon elhelyezkedő szerveink a jobb, a bal oldaliak pedig a bal talpunkon találhatók.
• Páros szerveink, illetve testünk középvonalában elhelyezkedő szerveink mindkét talpunkon megtalálhatók.
• A fej és az érzékszervek reprezentációja szintén ellenoldali.





További segítség az úgynevezett övezeti felosztás. Ennek lényege, hogy a testünket és talpunkat fel kell osztani 10 függőleges és 3 vízszintes részre.
A test és a talp felszíne quadránsokra osztott, de azonos helyzetűek egymásnak megfelelnek. Vannak a felszínhez közelebb elhelyezkedő reflexpontok, sőt ahogy szervezetünkben is előfordul, átfedéseket is tapasztalhatunk.
A talpon azonban nem érnek véget a zónák, hanem felhúzódnak a lábszárra is.
A bokacsonttól mérve körülbelül 4 haránt ujjnyira. Ezeken keresztül főként a végtagok izmaira, illetve a kismedencei területre tudunk hatást gyakorolni.

Hatásmechanizmus:

A lábakon lévő zónák szervezetünk salakanyag lerakó helyei. Ha a káros anyagcseretermékek felszaporodnak, a szervezetben, vagy valamilyen sérülés ér minket, az illetékes kapcsolódó zóna azonnal jelzi. Ezek az elváltozások különbözőek lehetnek, milyenségükből lehet következtetni a betegség természetére. Ilyenkor a reflexológus azt tapasztalja, hogy kristályos gömbszerű, homokszerű lerakódások vannak az adott területeken, esetleg megkeményedik vagy éppen túlságosan puha lesz a zóna tapintása. Jelentkezhetnek bőrkeményedésre hasonlító elváltozások és előfordulhatnak színbeli eltérések is.


A talpmasszázs az egész szervezet működésére kiegyenlítő, harmonizáló hatású. Segítségével mozgósítani tudjuk a szervezet öngyógyító erőit. Serkenthetjük vele a vér, illetve nyirokkeringést. Szabályozhatjuk hormontermelő mirigyeink munkáját. Segíthetjük az emésztést, kiválasztást. Megkönnyíthetjük légzőrendszerünk munkáját. Sikeresen oldhatjuk vele a felgyülemlett feszültséget. Korhatár nélkül alkalmazható.
Ennek a terápiának is vannak azért veszélyei, illetve olyan esetek, amikor alkalmazása nem javasolt vagy kifejezetten ellenjavallt. Ennek az eldöntése orvosi kompetencia.

Általános kontraindikációk:

Nem javasoljuk a masszázst a következő esetekben:
• Súlyos keringési rendellenesség
• Trombózis
• Erős alkoholizmus
• Veszélyeztettet terhesség
• Bőrbetegségek egyes fajtái
• Pacemaker esetén
• Sebes, fekélyes lábnál
• Töréseknél, ficamoknál
• Előrehaladott daganatos megbetegedéseknél
• Erős gyulladásos folyamatoknál

A kezelés menete:

A kezelés szükségességét orvos állapítja meg és konzultál a reflexológussal. Diagnózisa alapján foglalkozunk a beteggel, kartont vezetünk, melyre minden észrevétel rákerül, így követni tudjuk pácienseink állapotát. Általában az alapkezelés 10 alkalomból áll, de sokszor van szükség további, úgynevezett fenntartó kezelésekre is. Fontos, hogy két kezelés között ne teljen el túl sok idő, mert ilyenkor előfordulhat, hogy lassabban halad a gyógyulás vagy visszaesés következik be. Különösen igaz ez az első néhány kezelésre, mikor beindulnak a méregtelenítő folyamatok. Ilyenkor felhívjuk betegeink figyelmét, hogy előfordulhat változás a vizeletben, székletben, izzadásban. Jelentkezhetnek jelző értékű fájdalmak, amitől szintén nem kell megijedni, mert ez azt jelenti, hogy a szervezet reagál a kezelésre.

Ha jelentkezik is ilyen kellemetlenség, ami nem törvényszerű, néhány alkalom után elmúlik és elindul a gyógyulás folyamata, amit a betegek megéreznek. Türelmesnek kell azonban lennünk, mert a betegségek kialakulása sem egyik pillanatról a másikra következik be, ezért a gyógyulásra is kell elég időt szánnunk. A kezelések időtartamát, erősségét, milyenségét mindig a kezelő feladata megszabni. Ez sokban függ a betegség fajtájától és a páciens állapotától is. Figyelembe kell venni, hogy bizonyos zónák túlstimulálása veszélyes melléktünetekkel járhat, mint például- rossz közérzet, hányinger, esetleg hányás vagy akár ájulás is. A salakanyagok is túlzott mértékben mobilizálódhatnak, ami hasmenést is okozhat, sőt felszökhet a láz is. A fájdalomküszöböt sem jó túlzott mértékben átlépni, hiszen nem az a cél, hogy fájdalmat okozzunk a páciensnek, hanem az, hogy segítsük a gyógyulást.

Ezért nem javasolt az eszközhasználat, mert megnehezíti a kezelő helyzetét és a kezelés eredményét veszélyezteti. A talpmasszázs szelíd, de hatékony módszer. Ennek ellenére sajnos a "beteg zóna" érintése fájdalmas is lehet. Ilyen esetben szólni kell a kezelőnek, hogy óvatosabban masszírozza az érintett területet. Ez a fájdalom néhány kezelés után elmúlik, amint a szervezet gyógyulni kezd. A reflexológus a kúra ideje alatt folyamatosan konzultál a pácienssel, figyelembe veszi a beteg visszajelzéseit.

 



A beteg szerepe a gyógyításban:

Nagyon fontos, hogy a páciens segítheti és gátolhatja is a gyógyulást azzal, ahogy a kezelések alatt, illetve közben él. Mivel minden természetgyógyászati módszer segítheti a gyógyulást, ezért bátran lehet több terápiát alkalmazni egyszerre. Ha az orvos javasolta; lehet diétázni, gyógynövényteákat fogyasztani. Ezekkel is tudjuk gyorsítani a gyógyulásunkat. Fontos, hogy a kúra alatt többet pihenjünk, sokat mozogjunk és tartózkodjunk friss levegőn, ha lehet. Jó, ha ilyenkor megvonjuk vagy legalábbis csökkentjük a káros anyagok bevitelét a szervezetbe. Ha sikerül meggyógyulni, a helyes életmód betartásával sok betegségtől kímélhetjük meg magunkat. Frissítő masszázzsal jó kondícióban tarthatjuk a szervezetünket.

Ha fáradtak vagyunk, alkalmazhatunk lábfürdőket, gyógyfürdőket. Az is nagyon fontos, hogy jól bánjunk lábunkkal, hiszen rendkívül gazdag érző-idegvégződésekben. Ha tehetjük, hordjunk kényelmes, lehetőleg természetes anyagból készült lábbelit. Ügyeljünk arra, hogy a lábfej megfelelően tudjon szellőzni és mozogni a cipőben. Ha odafigyelünk ezekre a körülményekre, szervezetünk meghálálja. Közérzetünk jelentősen javulni fog, komfort-érzésünk kialakul. Nő a szervezet ellenállása, a lelki és fizikai tűrőképesség javul, a stressz-szituációk hatása mérséklődik vagy elmarad. Az ismertetett terápia jól illeszkedik az egyéb kezelési módokhoz, és hatásosan segíti a betegségek javulását, illetve gyógyítását.

www.gyogyaszat.com






...

7. A „ hiányzó” láncszem - szakdolgozat - tartalom


A Komini-elmélet integrálása a gyakorlati reflexológia és a biorezonanciás állapotfelmérés gyakorlatába.


Készítette: Onhausz Péter
Reflexológus, természetgyógyász, TRP pszichológus





  • Bevezetés
  • A páciens mentális, emocionális állapotának feltérképezése.
  • A terápiák egymásra épülésének ideális meghatározása.
  • A Komini-elmélet és a reflexológia kapcsolata.
  • Különös tekintettel a légzés elméleti és gyakorlati, valamint a mágnes elméleti és gyakorlati alkalmazására.
  • A mágnes és a biorezonancia integrálása a páciens tudati állapotának fejlesztésében.
  • Légzés mint terápia.
  • Az elindított folyamatok monitorozásának gyakorlati hasznossága.
  • A kialakult kisebb közösségek légzés csoportokká alakítása.
  • A légzés mint életforma.
  • Konklúziók.
  • Köszönetek.

www.gyogyaszat.com