A légzés, mint terápia jelentőségének bemutatása az ötödik felismerésen keresztül.
James Redfield A mennyei prófécia című könyvében leírja, hogy napjainkban egyre többen élnek át transzcendens tudatállapotot. A műben szereplő Ötödik Felismerés arra ösztönzi az embert, hogy tapasztalati úton ismerje meg világmindenségünk nagyságát. Ennek a tapasztalatnak köszönhetően a jövőbe való bepillantás is könnyebb és elfogadhatóbb az egyén számára. Ebben az állapotban a tér, az idő és a természeti törvények mellékessé válnak, az ember megismeri a végtelen béke és szeretet érzését. Egészen a huszadik századik az evolúciós fejlődésünk tudattalanul ment végbe, azonban a fordulóponttól számítva kezdetét vette egy tudatos evolúciós fejlődés, meghozva ezzel a század mélyreható változásait. Ebben a történelmi korszakban már nem csak az ezoterika iránt fogékonyak élnek át a megszokottól eltérő állapotot. A legtöbben pedig már nem érik be azzal, hogy beszélnek dolgokról, hanem át is akarják élni őket.
A megváltozott tudatállapot segít minket abban, hogy könnyebben csatlakozhassunk az univerzális energiához, melyben az irányítást átveszi az alkotás. Az összekapcsolódásnak köszönhetően elkezdenek csökkenni az egyének közötti hatalmi távolságok, majd ezen távolságok csökkenésével a társadalmak is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Természetesen ez a nagyfokú változás kezdetben zökkenőkkel jár, de idővel mindenki idomul az újfajta létezési módhoz.
De vajon mi a titok ennek az állapotnak az elérésében?
A kulcs a megadás. Ebben az esetben a régi tudatnak meg kell halnia, és új lehetőségekre nyitottan kell újjászületnie. A megadás állapota gyakorlással elérhető. Apránként kell megnyílni, majd bátran neki kell vágni az utazásnak, mely eljuttat minket a teljes egység felé. Ennek érdekében el kell sajátítani a tudatos feltöltődés technikáját, hiszen ez az energia hozza létre a véletleneket, melyek segítenek állandósítani az elért szintet.
Az energiaforrással való csatlakozás legegyszerűbb gyakorlási módja, ha nyitottak maradunk az újra és tudatosan figyelmet szentelünk a feltöltődés folyamatára. Amint tartóssá válik bennünk a véletlen előidézéséhez szükséges energiaszint, úgy kezd működni bennünk, mint egy külső határ. Így, ha valami miatt (pl.: félelem) elveszítjük az energiát, könnyebben kerülünk vissza a korábbi szintre, mint a gyakorlat megszerzése előtt. Ennek köszönhetően magasabb energiaszinten, azaz magasabb rezgésállapotban kezdünk el létezni.
Vannak, akiknek a gyakorláshoz el kell hagyniuk korábbi, megszokott környezetüket, de az, hogy ki, hol emeli hatékonyabban az energiaszintjét egyénenként változó. Leginkább attól függ, hogy az egyén energiájának mintája mennyire tud azonosulni az adott hely energiarendszerével.
A megváltozott környezetben történő gyakorlás esetében azonban könnyen problémát okozhat, hogy amint az ember visszatér eredeti környezetébe, nem tudja fenntartani az elért szintet. Belép a konfliktusok világába, ahol lecsapolhatják energiáit, vagy kétségeket ébreszthetnek benne önmagával vagy az átélt élménnyel szemben.
Ebben az esetben ismét megfelelő állapotba kell hoznia tudatát, például úgy, hogy felidézi, milyen volt a korábban átélt élmény. Azaz újra beengedi önmagába a szeretetet. Ezek az érzetek nagyban hasonlíthatnak akár a halálközeli állapothoz is, vagy a különböző keresztény írásokból ismeretes misztikus eksztázishoz.
Az Ötödik Felismerés legnagyobb tanulsága, hogy a szeretet pályája nem olyan, mint amilyennek gondoljuk. A csatlakozáshoz meg kell nyitnunk magunkat az energiának, hiszen csak ilyen állapotban tudjuk fogadni a véletleneket. Ha azonban erőltetjük a megnyílást, energiaszintünk leesik, és sikertelen lesz a próbálkozás. A megoldás ilyen esetekben, a fokozatosságban van. További segítséget jelenthet, ha valamilyen konkrét dolog (pl.: fa) szépségét csodálva próbálunk megnyílni.
Minden pillanatban, amikor kételkedni kezdünk magunkban, vagy az átélt élményben, jusson eszünkben, hogy a szeretet segítséget nyújt a világnak, de a legközvetlenebbül saját magunkra hat. Na hagyjuk hát, hogy akár az időhiány, akár a sok munka megfosszon minket a szeretet érzésétől! Ezzel nemcsak az evolúció munkáját segítjük, de alkalmasabbá válunk saját rendeltetésünk betöltésére is. Az evolúciós folyamatokat a folyamatos feltöltődéssel és a véletlenek mentén való haladással mozdíthatjuk elő leginkább.
Mivel a századforduló hatalmas változást hozott a társadalom spiritualitáshoz való viszonyában, egyre többen írják le, vagy mondják el tapasztalataikat. Ezen leírásoknak köszönhetően kijelenthető, hogy a tudat állapotváltozásai az élet valamennyi területén végbemehetnek.
Túlnyomó részben sportolók számoltak be olyan érzésekről, melyeket spirituális beavatottak is átéltek.
Az univerzális energia megcsapolásához egyeseknek segítséget nyújthat az is, ha a természeti jelenségek szépségei helyett olyan alkalmat idéznek elő, amikor a sportban tapasztalták meg az eksztázis élményét.
Számos amerikai sportoló a következő élményeket osztották meg velünk: (Redfield: Mennyei prófécia, 144.o.)
„Életemben semmi sem hasonlítható ahhoz a mámorhoz, amit a játéktól kapok” (F. Tarkenton)
„… amikor az ember ott áll a rajtnál, amikor minden egyszeriben a helyére kerül, az embert egyetlen érzés hatja át: az elragadtatás. Eggyé válik a síelő, a hó, a hegy és a síelés.” (egy síelő)
„Úgy éreztem, mintha valami teljesen új, abnormális dologba zuhantam volna bele. Rendkívül furcsa és nagyon eleven élményeim voltak… Ez a légies táj, a legtisztább tisztaság megtestesülése – ez nem az a hegyvidék, amit megismertem: ez a hegyvidék az álmaimból került oda.” (M. Herzog)
A fenti élménybeszámolókból is láthatjuk, hogy az az inger, mely megváltozott tudatállapotot idézhet elő, megtalálható jónéhány sporttevékenységben is. Az érzetek közül a lebegés az, amely egyaránt jellemzője a misztikus élménynek és a sportolók tapasztalatainak.
Az ösztönök irányítása mélyebb és pontosabb kapcsolatban áll a valósággal, mint a tudatos elme által kiadott utasítás. Így maga a misztikus élmény segít abban, hogy ne legyen szükségünk az uralkodásra.
A Nyugat spirituális ébredésében nagy szerepet játszottak azok, akik a keleti filozófiákat kezdték el tanulmányozni. Egyre szélesebb körű ismeretekre tettek szert test és lélek kapcsolatáról. Ez a tudás pedig lehetővé tette a világkép kitágítását. A keleti tanítások legfőbb üzenete, hogy fegyelemmel és eltökéltséggel bárki végigjárhatja az utat.
A spirituális ébredéskor átélt élmény során egy energiahullám indul felfelé a gerinc mentén. Ezt hívják az indiaiak kundalini-nek, mely teremtő, kreatív energia, maga az evolúció hajtóereje. Mozgásával működésnek indulnak a test energiaközpontjai.
Jung kételkedett abban, hogy a kundalíni valaha is felébredhet a nyugati emberekben, ám napjainkban tapasztalati úton bizonyítható, hogy emberek ezreinél tapasztalható ez az ébredés.
Míg a keleti gyakorlat a létezést helyezi előtérbe, a nyugati a cselekvést részesíti előnyben. Ennek a két filozófiának az egyesítése adja a teljesség felé vezető spirituális folyamat mozgatóerejét. Ez a harmónia segít minket egy újabb fejlődési szintre.
Az 1960-as évekre az emberiség nagy része olyannyira eltávolodott a szent szemlélettől, hogy egyre nagyobb mértékben kezdett elhatalmasodni a társadalmi nyugtalanság. A szemléletváltás iránti igény teret adott a megvilágosodásnak, megrendültek a hagyományok, és vele együtt bizonyos mértékben maga a társadalom is. Ekkor már nem voltak elegendőek a különböző tudatmódosító szerek segítségével való utazások más dimenziókba. Ennek legfőbb oka, hogy a transzcendens élmény keresése az emberi pszichében legmélyebben gyökerező ösztönök egyike. Századunk második felében egyre többen élik meg a térbeli távolságot áthidaló kapcsolatot más emberekkel, növényekkel, túllépve a lineáris időn és téren. Ma már egyre több, kutatók által kifejlesztett technika áll rendelkezésre, hogy kábítószerek nélkül, pusztán légzéssel, zenével, testmozgással legyen előidézhető a személyen túli, gyógyító élmény.
Minél többen élnek át ezen technikák segítségével transz-perszonális élményt, annál nyilvánvalóbbá válik az emberiség számára, hogy evolúciónk keresztútjához érkeztünk.
Ez a keresztút sok más változással együtt magával hozza a kultúra átalakításának szükségességét. Az ősi technikák – meditáció, sámánisztikus hagyományok, regressziós terápiák – mellett újabb pszichoterápiás módszerek is megismerhetőek. Így egyénenként is megvannak az eszközeink, hogy saját, személyes evolúciónkon munkálkodhassunk.
Mindenkinek egyénenként kell túllépnie a nyugati szemléletmód határain. Minél többen élnek át – a nyugati elmélet szerint bizarrnak vagy betegesnek bélyegzett – szokványosnak nem nevezhető állapotokat, és megosztják azokat másokkal, a többiek számára könnyítik az előrehaladást.
A pszichológus Stanislav Grof szerint a transzcendens tartományok fontos részei a valóságnak. Az emberekben feléledő késztetés, mely a spiritualizmus felé hajtja őket jellegében a szexualitáshoz hasonlítható, de annál alapvetőbb és ellenállhatatlanabb. Ennek a késztetésnek az elfojtása súlyos torzulást idéz elő mind az egyénben, mind pedig a társadalom egészében. A gyakorlati önfelfedezés megteremtheti a kapcsolatot az ember lényének és létének transz-perszonális területeihez. Sokaknak ez a folyamat hosszú évekbe is telhet, de vannak olyanok, akik teljesen önkéntelenül ismerik meg a magasabb rendű tudatállapotot (ezt nevezik spontán megvilágosodásnak).
Sokan hirtelen, drasztikus változtatásokat hajtanak végre életükben, mert azt hiszik, hogy ezek fogják őket segíteni abban, hogy megtalálják életfeladatukat. Pedig a drasztikus változtatásoknál többet ér, ha saját belső spirituális fejlődésükön kezdenek el munkálkodni. Kevésbé fontos például egy állás megváltoztatása, mint az, ha a meglévő munkába ötvözik a spirituális fejlődést. Személyes felkészítésünk legjobb kezdete, ha fokozatosan egyre több időt fordítunk olyan eljárások (jóga, meditáció, terápiás tánc, légzőgyakorlatok), melyek segítenek megnyitni magunkat az energia számára.
Kenneth Ring a halálközeli élmények hosszútávú hatásait vizsgálva megállapította, hogy ezen élmények segítenek a bolygón található összes tudat átalakításában. Az ilyen élményt átéltek körében fokozatosan nyílnak ki a mély spirituális fejlődés virágai, hiszen ezek az emberek – elmondásaik szerint – megértik a élet és halál titkát.
A halálközeli élmények többrétű fontossággal bírnak. Első szinten lehetővé teszi a különböző fénylényekkel, esetleg korábban elhunyt szeretteinkkel való találkozásunkat, második szinten azonban jelentős mértékben előremozdítja az evolúciót. Az élmény legnagyobb felismerése, hogy tudatunk túléli a fizikai halált.
A beszámolók visszatérő élménye az ún. „életfilm”, mely lehetővé teszi a szereplő számára, hogy hátralévő életét megváltozott tudattal élhesse meg. Úgy nézheti végig életének korábbi szakaszait, hogy nincs benne ítélkezés, de megvilágosodnak előtte a fontosabb pontok. Ezek a filmek megmutatják, hogy mindenki azért érkezik a földre, hogy megtanuljon bizonyos leckéket, vagy beteljesítsen egy bizonyos célt.
Vannak olyanok, akik nem eseményeket élnek át, hanem minden olyan érzést, amit valaha életükben éreztek.
A tudat fejlődésének szempontjából azonban mindegy, hogy eseményeket vagy élményeket élnek-e meg újra, hiszen a spirituális tudatosodás magvai bennük biztosan túlnőnek majd saját életük határain. Ők alkotják a tudat fejlődés szempontjából az előőrsöt.
A spirituális ébredés – melynek során emelkedett pillanatokat élnek át – igazi jelentősége abban rejlik, hogy az egyén fejlődésének vezérlő elveként tovább is működik. Ezen élmény során kialakul egy olyan belső képesség, amely azután segít az energia kisugárzásában és befogadásában.
Mind a halálközeli élmények, mind pedig az egyéb misztikus élmények hosszú távú hatása végső soron paranormális érzékenységben és a szinkronicitás gyakoriságának növekedésében nyilvánulnak meg.
A misztikus utazások jellemzője a magasabb tudatszint. Ez azonban nem mindig érhető el spirituális vagy meditációs gyakorlatokkal. Kiválthatja a halál közelsége, egy személyes megrázkódtatás, de valakinek az is elég, ha egy percre lehunyja a szemét. A különböző módokon elért hasonló állapotok közös vonásaiként megfigyelhetőek: ragyogó fény érzékelése, tökéletes biztonságérzet és szeretet érzése, eksztázis, lebegés, az élet folytonosságának megértése, a halálfélelem megszűnése.
Az univerzális energiához való sikeres kapcsolódás legjellemzőbb ismérve, hogy átfogó szeretet érzel és hozzáférsz a belső tudáshoz.
A misztikus élményen átesett emberek legfontosabb jellemvonásai: anyagi szerzésvágy gyengülése, fokozott tudásvágy, fokozott képesség és szépség és a többi ember értékelésére, küldetéstudat, félénkség hiánya, mások lelkesítésének képessége.
Az Ötödik Felismerésről tehát összefoglalásként elmondhatjuk, hogy fölfedezzük a bennünk lakó istenséget, és a kiművelése által átélhetjük azt az élménytípust, melyet misztikus élménynek nevezünk. A folyamat közben azonban meg kell győződnünk arról, hogy valóban azt éljük át, amit szeretnénk. Ennek érdekében el kell választanunk a tudatosság pszichológiai meghatározása és maga a tudatosság között. Legfontosabb bizonyosságunk ama tudatállapot érzékelése, melyet szeretetnek nevezünk.
A totális energiával való sikeres összekapcsolódás feloldja a körülöttünk lévő konfliktusokat és nem lesz szükségünk többé más emberek energiájára.
>>>
