Save Money

Gondolatátvitel

Kevesebbet kellene olvasnunk és többet gondolkodnunk, ha azt akarjuk, hogy elménk gyarapodjék, és értelmünk fejlődjék. Ha komolyan vesszük elménk művelését, töltsünk minden nap egy órát valami komoly és súlyos könyv tanulmányozásával, s ötpercnyi olvasás után tíz percet gondolkozzunk, és így tovább az egész órán át. Ezzel szemben rendszerint úgy csináljuk, hogy gyorsolvasással eltöltünk egy órát, aztán félretesszük a könyvet a következő alkalomig. Ezért olyan igen lassú az emberek gondolaterejének a növekedése.

Azok, akik nem tudnak gondolkodni, de azt hiszik, hogy tudnak, nem nagyon haladnak előre. Jobb, ha tisztában vagyunk gyöngeségünkkel, mint ha erősnek képzeljük magunkat, holott gyöngék vagyunk. Gyöngeségeink felismerése – az elme elkalandozása, a meleg, a fáradtság érzése, mely az agyban fellép, ha huzamosabb ideig igyekszünk követni egy nehéz gondolatmenetet – megfelel annak az érzésnek, amelyet erős izommunka után izmainkban érzünk. Rendszeres és kitartó, de sohasem túlfeszített gyakorlással a gondolaterő éppúgy gyarapszik, akár az izomerő. S amint gyarapszik, hatalmunkba is kerül, és meghatározott céljainkra is felhasználhatóvá válik. Ilyenfajta gondolkodás nélkül a mentális test lazán összefüggő és szervezetlen marad. A koncentráció elsajátítása nélkül – tudniillik, hogy gondolatainkat egy dologra tudjuk összpontosítani - a gondolaterő egyáltalában nem is használható fel.

Manapság majdnem mindenki szeretne a gondolatátvitelhez érteni, és arról ábrándozik, milyen szép lesz, ha majd távollevő kedveseinkkel telefon és e. posta igénybevétele nélkül érintkezhetünk. Sokan azt hiszik, hogy ezt igen könnyű megvalósítani, és meglepődnek, mikor kísérleteik teljes kudarcot vallanak. Pedig olyan világos, hogy előbb gondolkozni kell tudnunk, mielőtt gondolatainkat átvihetjük; hogy a kitartó gondolkodásból származó erő képes csak a gondolatáramot a térben továbbítani. Az emberek legtöbbjének gyönge, bizonytalan gondolatai csupán apró rezdüléseket okoznak a gondolati atmoszférában, pillanatok alatt jelennek meg és tűnnek el, nem alkotnak határozott formákat, s az életüket fenntartó erő a lehető legcsekélyebb. Ha azt akarjuk, hogy gondolatformánk bizonyos irányban haladni tudjon, pontosan körvonalazottnak és vitalitással megtöltöttnek kell lennie, és elegendő erővel kell bírnia, hogy rendeltetési helyére érkezve önmagát reprodukáltatni legyen képes.

Két módja van a gondolatátvitelnek. Az egyiket fizikainak, a másikat pszichikainak nevezhetjük, az elsőt az agy és az elme együtt viszi végbe, a másikat az elme egyedül. A tudat megindít egy gondolatot, mely előbb a mentális, majd az asztrális testben okoz rezgéseket, hullámzásba hozza először az agy éterikus, majd sűrűbb alakú molekuláit; ezek az agyrezgések hatnak a fizikai éterre, amelyben a hullámok tovahaladnak, míg elérkeznek egy másik agyhoz, s annak sűrűbb és ritkább (éterikus) anyagában rezgéseket hoznak létre. A felvevő agy aztán rezgéseket okoz a hozzá tartozó asztrális és mentális testekben, s a mentális test rezgései kiváltják a tudatból a megfelelő megrezdülést. Ilyen sok fokozat van a gondolat haladásának ívén. Nem szükséges azonban ilyen körutat tennie. A tudat, mikor mentális testében rezgéseket hoz létre, ezeket egyenesen a felvevő tudat mentális testére irányíthatja, s elkerülheti a fent leírt körutat.

Lássuk, mi történik az első esetben. Van az agyban egy parányi szerv, a tobozmirigy, amelynek erejét és szerepét még nem ismerik a nyugati fiziológusok, s mellyel a nyugati pszichológusok semmit sem törődnek. A legtöbb embernél kezdetleges szerv csupán, de nem csökevényesedik, hanem fejlődik, s a fejlődés gyorsításával oly állapotba lehet hozni, amelyben tulajdonképpeni szerepét betöltheti, azt a szerepet, amelyet a jövőben mindenkinél be fog tölteni. A tobozmirigy ugyanis a gondolatátvitel szerve, éppen úgy, mint ahogy a szem a látás, a fül a hallás szerve.

Ha valaki erősen, megfeszített figyelemmel és koncentrációval gondol egy bizonyos dologra, tobozmirigyében gyönge remegést fog érezni, olyan érzést, mintha hangya mászkálna rajta. Ez a remegés a mirigyet körülvevő éterben megy végbe, s gyönge magnetikus áramot eredményez, ez okozza a mirigy sűrűbb molekuláiban a hangyamászáshoz hasonló érzést. Ha a gondolat elég erős ahhoz, hogy ilyen áramot indítson meg, akkor a gondolkodó tudhatja, hogy sikerült gondolatát oly élessé és erőssé tennie, hogy az immár átvihető.

A tobozmirigy éterikus részének rezgései a környező éterben hullámzást indítanak meg, ezek a hullámok kisebbek és gyorsabbak a fényhullámoknál. Minden irányban kiterjedve mozgásba hozzák az étert, az éterhullámok pedig, elérve egy másik agy tobozmirigyéhez, annak éterikus anyagában is hullámzást indítanak meg, s onnan sorban átjutnak az asztrális és mentális testbe, míg végül elérik a tudatot. Ha ez a második tobozmirigy nem tudja reprodukálni a hullámokat, akkor a gondolat észrevétlen marad, semmi hatása nem lesz, mint ahogy a fényhullámoknak sincs semmi hatásuk, ha vak ember szemét érik.

A gondolatátvitel másik módja az, mikor a gondolkodó egy gondolatot saját (mentális) síkján teremt meg, s nem küldi le az anyagba, hanem a mentális síkon irányítja közvetlenül a másik gondolkodóhoz. Ahhoz, hogy ezt akaratunktól függően meg tudjuk csinálni, sokkal magasabb mentális fejlettségre van szükség, mint a gondolatátvitel fizikai formájához, mert a gondolat küldőjének a mentális síkon is öntudatosnak kell lennie, hogy tudatosan végezhesse ezt a tevékenységet.

Közvetve és öntudatlan azonban mindnyájan használjuk ezt a képességet, mivel minden gondolatunk rezgést hoz létre a mentális testben, ezek a rezgések pedig - a dolgok természeténél fogva – szétterjednek a környező mentális anyagban. Semmi okunk sincs arra, hogy a gondolatátvitel fogalmát csupán bizonyos gondolatnak egyik személytől a másikra való tudatos és szándékos átvitelre korlátozzuk. Mindnyájan folytonosan hatunk egymásra ezekkel a határozott cél nélkül útra bocsátott gondolathullámokkal. Az un. közvélemény is jórészt ilyenekből keletkezik. A legtöbb ember nem azért gondolkodik így vagy amúgy, mert alapos megfontolás tárgyává tette a dolgot, és erre vagy arra az eredményre jutott, hanem azért, mert igen sok ember gondolkodik így, és viszi magával a többieket. Egy nagy gondolkodónak erős gondolata kirepül a gondolati világba, és a befogadásra alkalmas, fogékony elmék felfogják, reprodukálják rezgéseit, és ezzel erősítik a gondolathullámot, mely így megerősödve olyanokra is képes hatni, akiknél az eredeti rezgések teljesen hatástalanok maradtak volna. Ezek szintén hozzájárulnak a hullámok erősítéséhez, melyek most már nagy embertömegekre képesek hatni.

A közvélemény, ha egyszer kialakult, döntő befolyással van a nagy többség elméjére, mert szüntelenül hat minden egyes agyra, és bennük megfelelő hullámzásokat indít meg.

Vannak bizonyos nemzeti gondolkodásmódok, határozott és mélyre vágott csatornák a nemzet történelméből, küzdelmeiből, szokásaiból adódó gondolatoknak évszázadokon át való ismétléséből származnak ezek. Mélyrehatóan megváltoztatnak és színeznek minden elmét, amely az illető nemzetbe születik, s mindent, ami a nemzeten kívülről jön, megváltoztat ez a „nemzeti rezgésszám”. Mint ahogy a külső világból jövő gondolatokat mentális testünk módosítja úgy, hogy mikor hozzánk jutnak, eredeti rezgéseiket saját rezgéseinkkel gyarapítva – a kettő eredőjét – kapjuk meg, ugyanígy a nemzetek is a más nemzetektől érkező hatásokat a saját nemzeti rezgési sebességüknek megfelelően módosítva veszik csak föl. Ezért van az, hogy az angol és a francia, az angol és a búr, bár ugyanazokat a tényeket látják, saját előítéleteiket is hozzáadják még, s teljes jóhiszeműséggel vádolják egymást a tények meghamisításával, becstelen eljárásmódok alkalmazásával. Ha ezt az egyszerű igazságot felismernék, mennyi nemzetközi viszályt lehetne sokkal könnyebben lecsendesíteni, mint a mostani körülmények között, mennyi háborút el lehetne kerülni, vagy sokkal hamarabb befejezni. Akkor minden nemzet felismerné azt, hogy számolnia kell az adott gyarlóságokkal, s ahelyett, hogy a másikat tenné felelőssé a véleménykülönbségért, mindegyik keresné a középutat a két véglet között, s egyik sem ragaszkodnék mereven a saját álláspontjához.

Az egyén számára ebből az állandó és állandó és általános gondolatátvitelből egy igen gyakori kérdés áll elő: Mennyit nyerhet a jóból, és hogyan kerülheti ki a rosszat, tekintve, hogy vegyes légkörben él, amelyben folyton hatnak agyára a jó és rossz gondolathullámok. Hogyan védelmezzem magam az ártalmas gondolatátvitellel szemben, s hogyan vegyem hasznát az előnyöseknek? Elsőrendű fontosságú ezért, hogy ismerjük, miként működik a kiválasztó-képesség.

Mindenki önmaga gyakorolja a legállandóbb hatást mentális testére. Mások csak alkalomadtán hatnak rá, önmaga azonban folytonosan. A szónok, akit az ember meghallgat, a szerző, akinek a könyvét elolvassa, mind hat mentális testére. Ők azonban csak epizódok életében, míg ő maga állandó tényező. A hatás, amelyet önmaga gyakorol mentális testének összetételére, sokkal erősebb, mint bárki másé. Elméjének normális rezgési sebességét ő maga állapítja meg. Olyan gondolatokat, melyek ezzel a sebességgel nem egyeznek, félredob az elme, amikor megérintik. Ha valaki igazul gondolkozik, semmiféle hazugság nem vetheti meg lábát elméjében; ha gondolkodása szertettel teljes, gyűlölet azt meg nem zavarhatja; ha gondolatai bölcsek, tudatlanság meg nem béníthatja. Ebben rejlik a biztonság, s az igazi erő. Az elmét nem szabad parlagon hevertetni, mert akkor bármiféle gondolat gyökeret verhet benne. Nem szabad engednünk, hogy kénye-kedve szerint rezegjen, mert ennek az lesz a következménye, hogy minden futólag érintő rezgésre válaszol.


Ebben rejlik a gyakorlati tanulság. Aki megszívleli, hamarosan rájön értékére és fölfedezi, hogy gondolkodással az életet nemesebbé és boldogabbá lehet tenni, és elismeri a mondás igazságát, hogy bölcsességgel véget lehet vetni a fájdalomnak.

Energia és a test

Testedet energiák hálózzák be. Fedezd fel, hogy a láthatatlan energiák hogyan alakítják az érzéseidet, a gondolkodásodat  és az életmódodat. Teremts rendet ezek között az energiák között egészséged és jólléted érdekében. Ha jól gazdálkodsz energiáiddal, hatékonyabban tudsz szembenézni a stresszel, csökkentheted szorongásaidat, és sok betegségtől megszabadulhatsz.

Ezeknek, a képességeknek a fejlesztése érdekében egy új nyelvet tanulsz meg, amelyet tested már most, ebben a pillanatban is beszél és ért – az energia nyelvet.

Az energia a test, a lélek és a szellem közös kommunikációs eszköze.

A közös szókincset az energia-hullámhosszok, a rezgéssebességek és a rezgésmintázatok alkotják ugyanúgy, ahogyan a hangnem és a tempó változása a zene szótárát. Minél könnyebben érzékeled a test, a lélek és a szellem közös hangjait, annál ügyesebben leszel képes egy egész életen át szépen csengő szimfóniájukat hangszerelni.

Ha teljes életet akarsz élni a mai világban, ahol jóformán mindenki elidegenedett már a természet rendjétől, akkor tudatos összhangban kell lenned tested energiarendszerével. A belső erők mozgósítását könnyebb megtanulni, mint gondolnád. Ezek az energiák növelik egészségedet, lelkierőt adnak, és a szó szoros értelmében ragyogóvá teszik szellemedet.

Tested úgy van megtervezve, hogy meggyógyítsa önmagát. A testnek az a képessége, hogy fenntartsa az egészséget és leküzdje a betegséget, valójában a természet legfigyelemreméltóbb vívmányai közé tartozik. De olyan világba kerültünk, amely módszeresen megzavarja ezt a természetes képességet, ezért tudatosan kell foglalkoznod az egészségeddel, ha valóban azt akarod, hogy sikerüljön megőrizni teljes épséget.


Bár kultúránk keveset tesz azért, hogy segítsen közelebbről megvizsgálni az energiát, valójában minden energia. Még az anyag is, mint Einstein elegáns képlete mutatja, megfagyott energia.

Ha megfigyelsz egy kandallóba égő fahasábot, azt látod, hogy az azt alkotó megszilárdult energia átalakul a láng perzselő energiájává. A láng ezután átalakítható mechanikus energiává, amely mozdonyt hajthat vagy generátort működtethet. Ez a generátor viszont elektromos energiát termelhet. De az is elképzelhető, hogy csak egyetlen energia létezik (mint Einstein gondolta), egy „egyesített mező” – de ha így van, akkor annak számtalan arca van.

William Collinge, a finomenergiák kutatója „a szellem és az anyag közötti hídként” írja le az energiát: Einstein a fizika eszközeivel mutatta ki azt, amit a bölcsek évezredeken keresztül tanították: hogy anyagi világunkban minden – legyen szó akár élő, akar élettelen dologról – energiából áll, és minden energiát sugároz…
Arra a következtetésre jutott, hogy a világegyetem folyamatos fejlődése és dinamikus természete csak egy másik dimenzió irányító intelligenciájának munkájaként érthető meg.Sok kultúra ír le egy finomenergia-mátrixot, amely fenntartja, formálja és élettel tölti meg a fizikai testet.

Amikor tested valamelyik energiarendszere tartósan egyensúlyát veszti, vagy amikor néhány szervrendszer nincs összhangban egymással, akkor tested sem működik megfelelően. Energiatested mindig rendbe hozza a számára elérhető energiákat, hogy helyreállítsa egyensúlyát. A modern élet néhány tényezője nehezebbé teszi az energetikai egyensúly fenntartását, mint korábban talán bármikor – pedig ez az egyensúly védelmezné és táplálná testedet. Ezek a tényezők a stressztől a szennyezett levegőn és a feldolgozott ételeken át a mesterségesen létrehozott elektromágneses energiák, gondolataink - hiedelmeink- félelmeink - bűntudatunk világáig terjednek. Ezt a pangó energiák eloszlatásával, a gyenge energiák felélesztésével és a túltengő energiák kiadásával vagy lecsillapításával teheted meg.

www.gyogyaszat.com

23. Konklúziók

9. fejezet: Konklúziók

Végső soron, összegzésképpen megállapítható, hogy a gyakorlatban alkalmazható Komini elmélet távlatokat nyújt mind a gyakorlati szakembereknek, mind a spirituális gondolkodóknak.

Igazán nagy kihívás azonban azok előtt áll, akik integrálni kívánják a saját fejlődésük érdekében és a munkájuk kapcsán.

Komoly dilemma, hogy a mindennapokat kell spirituálisan megélni, vagy a spiritualitást előtérbe helyezve a mindennapokat kell háttérbe szorítani. Átalakítva az életmódot, a kapcsolatot a halállal, a szexualitással, a pénzzel, családdal. De ezek nagy csapdát rejtenek, főleg a minket körül vevő emberek, családtagok számára. A lelki fejlődés szinkronicitása, legalábbis családon belül fontos tényező. Ellenkező esetben szakítás lehet a vége. Az biztos hogy aki ezen az úton elindul, számolnia kell azzal a lehetőséggel, hogy teljesen megváltozik a baráti köre.

Ha a családja nem, akkor Ő egy szerencsés ember, de erre azért ritkán látunk példát.

Nagyon komoly energetikai potenciál alakult ki a körül a kis mag körül, akinek sikerült végig vinni a 4 esztendőt. Ez az időszak életünk fontos időszaka volt. Barátságok, intrikák, kritikák értek bennünket, egymás részéről. Komoly tanulási folyamat volt. Sokat tanultunk embernek lenni, embernek maradni. Sok komoly egyéniséget ismertünk meg. Hálásak lehetünk a sorsnak, hogy ide járhattunk.

10. fejezet: Köszönetek

Köszönet mindenkinek, aki hozzá járult ennek az iskolának a kialakításához.

Köszönöm Dankó Icának, hogy felhívta figyelmemet erre a lehetőségre.

Köszönet az oktatóknak a lojalitásukhoz, hogy képesek voltak figyelembe venni a felnőtt oktatás finomságait.

Köszönet Vologyának az elméleti gyakorlati tapasztalatok átadásáért.

Köszönet Krisztának a tiszta Női energia képviseletéért, viseléséért.

Köszönet a segítőknek, akik a hátteret biztosították.

22. A légzés,mint életforma - 8. fejezet

8. fejezet: A légzés, mint életforma

A légzés, mint életforma címszóval kapcsolatban az egyik legkomolyabb felismerésem az elmúlt években az, hogy a materialista érában felnőtt szüleinktől kapott útravaló egyfajta zsákutca az életünkben. 

Mert mindent csak a munkára és a pénzre fogni, és arra gondolni, hogy egy ember csak akkor tud boldog lenni, ha minden materiális dolog megvan: pénz, autó, ház, gyerek – nem teljesen fedi a valóságot! Véleményem szerint az emberi élet arról szól, hogy egyszer az életben valamilyen szinten meg kell találni Istent – még akkor is, ha az ember nem vallásos. Tulajdonképpen a légzés ehhez tud nagyon komoly segítséget nyújtani.

Hogy miért tud segítséget nyújtani?

Ehhez egy felismerés vezetett. Isten egy tudati forma. Szakítani kell azzal az elképzeléssel, hogy Isten egy manifesztálódott, testben lévő energia. Lehet ezt az egészet energiának nevezni, de tudatosítani kell, hogy Isten egy tudati szint. Ezt a tudati szintet pedig valamilyen technikával a légzésen keresztül lehet elérni.

A légzés, mint életformába az tartozik bele, hogy sokféleképpen lehet lélegezni. 

Kétféle légzés típus létezik: lehet terápiás jellegű légzést, és lehet belső komfort érzést javító légzést végrehajtani.

Terápiás a légzés, ha célzottan egy probléma megoldására irányul, a nem terápiás légzésnél pedig arról van szó, hogy keresem az Istenhez vezető utat. A technikák közötti nagyon pici mezsgyét igazolja az is, hogy könnyen átcsúszhatunk a terápiás állapotba, ha meditációs légzésünk során találunk egy olyan belső problémát, amit terápiás jelleggel kéne kezelni, pedig alapvetően nem is ilyen szándékkal álltunk neki lélegezni. Nem kell határozottan szétválasztani a technikákat, a lényeg hogy valahonnan valahova vezessen, segítsen minket egyfajta fejlődési úton.

Mi is az útkeresés célja? Mi a lényege a légzésnek, mint életformának? Miért nem csak terápiás jelleggel kell használni?

A légzés, mint életforma azért fontos, mert mint ahogy a korábbi fejezetekből is kiderül a mágnessel, a reflexológiával, a különböző manuálterápiás rendszerekkel, és a biorezonanciás rendszerekkel fizikai szinten tudunk diagnosztizálni. Igazándiból a komini elmélet hiányzó láncszemként ebben a témakörben mágnes szinten érdekes. Hiszen a mágnes és a légzés az a következő lépcső, ahol az embereket ki lehet emelni a fizikai szintből azáltal, hogy a feltáró beszélgetések alapján a fizikai tüneteiből konkrétan megnevezve, a lelki a hátteret is nagyon precízen meg lehet határozni. Ebben az esetben a kezdeti tagadást egyfajta mély megdöbbenés váltja fel a páciensben, hiszen ekkor szembekerül egy tévhittel. Sokat azt hiszik, hogy azok a természetgyógyászoknak, akik auraolvasással foglalkoznak, és az általuk látnoknak tartott embereknek van egyfajta képességük, melynek segítségével ránézésre jönnek rá az összefüggésekre, melyek a tünetek és lelki háttér között húzódnak.

Mint azt korábban is hangsúlyoztam, nekem semmilyen ilyen képességem nincs, de az elmélet olyan szinten működik, hogy ennek köszönhetően feltételezik rólam ezt a képességek. Hiszen az összekötések és problémák feltárása nagyon meggyőzően működnek. Innentől kezdve pedig kialakul a már oly sokat emlegetett bizalmi híd. Ezáltal azonban a fizikai szintről már könnyebben át lehet segíteni a spirituális szintre, akár a mágnes, akár a légzés kapcsán, így megvalósulhat a lelki gyógyítás is.

A légzés, mint életforma azért is fontos, mert aki idáig eljut, azzal könnyebben lehet arról beszélni, hogy mennyire hibás az az elképzelés, hogy az emberek mindig egy külső embertől várják, hogy közelebb vigye őket a megoldáshoz. Sajnos az orvosi hozzáállás és a gyógyításról kialakult kép („majd az orvos megmondja, hogy mit csináljak, hogy egészséges legyek”) is ezt erősíti. A légzésterápiák azonban „csak” olyan csónakok, melyekben el lehet kezdeni evezni, és egy-egy tréning során be is bizonyosodik, hogy akkor, amikor ahhoz a tudati szinthez ér valaki, ahol információhoz tud jutni, elengedi az evezőket, kiszáll a csónakból, és szinte spontán légzéssel is megtapasztalja azt a fajta energetikai kapcsolatot, amely alapján szembe tud nézni a problémával. Ekkor már el tud lazulni annyira, hogy el tud engedni bizonyos problémákat. 

 Akár a holotróp légzéssel, akár az imaginációs technikákkal, akár a vivation légzéssel, akár pedig rebirthing légzéssel kapcsolatot teremtünk ezzel az energetikai rendszerrel, és azokkal az izomkötegekkel, melyek az információkat görcs formájában tárolják. És itt van az a pont, amikor világossá válik, hogy mit is jelent az elengedés. Akár transz állapotban, akár az imaginációs technikákkal képi úton vagy érzéseken keresztül, az elengedés egyfajat izomtónus csökkenés, egyfajta energiaszint emelés, tudati szint emelés. És azért igazán csodálatosak a légzéstechnikák, mert rájöttem arra, hogy mindegyik légzési folyamat (finom különbségeken keresztül) egészen más szintre viszi az embereket.

Ha még érzékletesebben akarom ezt a tapasztalást megfogalmazni, akkor tulajdonképpen azt is mondhatom, hogy szerintem az „ego” és az „én” közötti távolság határozza meg egy ember mentális állapotát. Magát a távolságot pedig az határozza meg, hogy hányfajta érzelmi függönyt sikerül az élet folyamán különböző karmikus feladatokon keresztül megélnünk. A légzés során pedig ezeknek a függönyöknek a lebontása a fő célunk. Minden függöny egyfajta tudati állapot, egyfajta frekvencia, minden állapothoz pedig különböző technika járul, mert minden technika különböző frekvencia előállítására szolgál. A probléma feltárása és a technika kiválasztása a terapeuta felelőssége, és rajta múlik az is, hogy milyen szinten találja el a páciens adott tudati szintjét. 

Ettől kezdve pedig érdekes párhuzamok vonhatók a légzéstechnikák és a homeopátia között. A homeopátia elméletébe tartozik, hogy egy pici információt viszünk be a testbe, és az azonosat az azonossal gyógyítjuk. Fontos tehát az adott függöny energetikai szintjének, frekvenciájának meghatározása és ehhez kell hangolni azokat a technikákat, melyek ezeket az energetikai rendszereket ki fogják oltani.

A reflexológia és a légzés kapcsolata is fontos. A reflexológiára is jellemző, hogy azokon a trigger pontokon, amelyeken stimulálunk, a központi idegrendszeren keresztül egyfajta információt viszünk be a testbe, hogy mely szervrendszerekkel kell neki foglalkozni, hogy annak a a rezgésszintjét megemelje. Hiszen ekkor van egy átmeneti javulás a beteg állapotában. Ez egy fontos pont abból a szempontból, hogy időt lehet vele nyerni, de ha nincs légzés mögötte, akkor véglegesen nem engedhető el a probléma.

Viszont az elengedés innentől kezdve egy materiális ember fogalomkörébe is integrálható, mert számára is kézzelfogható, hogy ezt a fajta izomspazmust kell elengednie.

www.gyogyaszat.com

21. Légzés csoportok alakítása

A kialakult kisebb közösségek légzés csoportokká alakítása.

Kultúránkban a légzés teljesen automatikussá vált. Gyakorlatilag a félelemmel eltelített életünk pihegéssé csökevényesítette és kizárólag a létfenntartáshoz, járul hozzá. Azonban, ha így megy tovább már ezt a feladatát sem tudja ellátni, mert testi-lelki légzéshiányunkban lassan összeomlunk, beteggé válunk.

A légzés az élet. A tudatos, figyelemmel és fegyelemmel végzett légzés pedig nem kevesebbet nyújthat, mint hogy elvezet a lét lényegének felismeréséhez. A felébredéshez.

Nem véletlenül a légzés szolgál alapjául a legtöbb meditációs technikának, gyakorlatilag légzés nélkül nem működik egyetlen ellazító módszer sem. Tapasztalatom szerint a Légzés maga a jóga, amíg technikának tekintjük. Amint túllépünk a technikán képes magába a jógába vezetni.

A különböző légzéstechnikákkal végigjárhatóak az ember számára megismerhető tudatállapotok. A légzési módok apró, de lényeges változtatásaival a Tudat végtelen mélységei/magasságai újra és újra bejárhatóak és mind finomabban felismerhetőek. Az öröm, a szeretet, a hála, az alázat érzésvilágán keresztül, az egyedüllét, az „Egy-vagyok”, a „Vagyok” felismerésén túl elvisznek a végső megnyilvánuláshoz az „Én feloldódásához a Semmiben: a Szabaduláshoz”.

Bármely technika lényege a fent említett fegyelmezett tudatossággal végzett – „egyhegyű” - figyelem kialakítása. Az „egyhegyű figyelem” legkönnyebben a légzésünkre koncentrálással szilárdítható meg. Ezért tartom átütő erejűnek a légzéstechnikai gyakorlatokat.

Azonban a légzésre alapozott technikák sem a megoldást adják a Kereső kezébe. Eszközök, melyeket használva fokozatosan kitisztíthatjuk lerakódásainkat, hogy az energiák szabad áramlásnak helyet adva az eksztázisban gyógyulhassunk.

Az eszköz azonban nem elegendő, akármilyen jól felépített technika is. Az áttörés pillanata előtt le kell vetnünk, mint a többi terhet és ekkor találhat bennünk ismét önmagára az Én.

Véleményem szerint a tudatosan végzett légzés az egyik - ha nem a - legerősebb technika, azért, mert könnyű a kilégzésünkre figyelni. Könnyebb, mint semmire sem gondolni, ami ugye lehetetlen, főleg a Kereső számára. Mégis ilyesmivel próbálkoznak sokan. Valójában elegendő szinte csak a kilégzésre figyelnünk, a belégzés jön magától. Egyszerűsítve a Kereső munkáját.

A jógagyakorlatok, melyek a test-elme közti fegyelmezett kapcsolatot hivatottak erősíteni, sokak számára fizikailag is nehézséget jelentenek. Pedig ezek a gyakorlatok is a figyelem szűk mezsgyébe tereléséről szólnak. Tapasztalatom szerint a tudatos Légzés a testre is automatikusan hat és szinte kikényszeríti egy-egy testhelyzet felvételét, felépítve a test energetikai összhangját így segítve az átéléshez elengedhetetlenül szükséges „egyhegyű figyelem” megerősítését.

Természetesen a Keresőnek magának kell kipróbálnia és eldöntenie, hogy mely eszközökkel igyekszik Önmagára lelni. A különböző módszerek követői közti viták, ugyanúgy, mint a különböző, vallási alapokon szerveződött csoportok közti nézeteltérések az emberi Ego tévelygései. Bármerre is indul a Kereső, kitartó munkájával rá fog ébredni, hogy az eszköz már gáttá válik, csak Önmagától várhatja a Szabadságot. És bármerre is indul el, ide kell megérkeznie! Nincs más!

Nagyon kevés olyan ember van azonban, aki tud annyira fegyelmezett és tudatos lenni, hogy otthoni környezetében, saját életébe be tudja illeszteni a légzést úgy, mint például a reggeli fogmosást, a déli ebédet, vagy az esti lefekvést.

Pedig ide kéne eljutni tudati szinten: hogy a légzés a mindennapok része legyen. Könnyebben válhat életformává, ha közös gondolkodású emberek légzéscsoportokat alakítanak, ahol heti rendszerességgel találkoznak. Az így nyert folytonosságnak és állandóságnak köszönhetően a légzés által előállított plusz energia, plusz rezgési szint hosszútávon is fennállhat, így nem lesznek olyan nagyok az életében az ingadozások. És mindig meggyőződhet arról, hogy a légzéssel energiát nyer. És még ha nem is gyógyító folyamat indul el, de stressztűrő képessége mindenképpen növekszik. Így egyre inkább elkezdi érezni, hogy életformáját át kell alakítani, aminek szerves része a légzés. Tehát ezek a csoportok egyfajta szinten tartásra adnak lehetőséget.

www.gyogyaszat.com

20. A légzés, mint terápia

A légzés, mint terápia jelentőségének bemutatása az ötödik felismerésen keresztül.

James Redfield A mennyei prófécia című könyvében leírja, hogy napjainkban egyre többen élnek át transzcendens tudatállapotot. A műben szereplő Ötödik Felismerés arra ösztönzi az embert, hogy tapasztalati úton ismerje meg világmindenségünk nagyságát. Ennek a tapasztalatnak köszönhetően a jövőbe való bepillantás is könnyebb és elfogadhatóbb az egyén számára. Ebben az állapotban a tér, az idő és a természeti törvények mellékessé válnak, az ember megismeri a végtelen béke és szeretet érzését. Egészen a huszadik századik az evolúciós fejlődésünk tudattalanul ment végbe, azonban a fordulóponttól számítva kezdetét vette egy tudatos evolúciós fejlődés, meghozva ezzel a század mélyreható változásait. Ebben a történelmi korszakban már nem csak az ezoterika iránt fogékonyak élnek át a megszokottól eltérő állapotot. A legtöbben pedig már nem érik be azzal, hogy beszélnek dolgokról, hanem át is akarják élni őket.

A megváltozott tudatállapot segít minket abban, hogy könnyebben csatlakozhassunk az univerzális energiához, melyben az irányítást átveszi az alkotás. Az összekapcsolódásnak köszönhetően elkezdenek csökkenni az egyének közötti hatalmi távolságok, majd ezen távolságok csökkenésével a társadalmak is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Természetesen ez a nagyfokú változás kezdetben zökkenőkkel jár, de idővel mindenki idomul az újfajta létezési módhoz.

De vajon mi a titok ennek az állapotnak az elérésében?

A kulcs a megadás. Ebben az esetben a régi tudatnak meg kell halnia, és új lehetőségekre nyitottan kell újjászületnie. A megadás állapota gyakorlással elérhető. Apránként kell megnyílni, majd bátran neki kell vágni az utazásnak, mely eljuttat minket a teljes egység felé. Ennek érdekében el kell sajátítani a tudatos feltöltődés technikáját, hiszen ez az energia hozza létre a véletleneket, melyek segítenek állandósítani az elért szintet.

Az energiaforrással való csatlakozás legegyszerűbb gyakorlási módja, ha nyitottak maradunk az újra és tudatosan figyelmet szentelünk a feltöltődés folyamatára. Amint tartóssá válik bennünk a véletlen előidézéséhez szükséges energiaszint, úgy kezd működni bennünk, mint egy külső határ. Így, ha valami miatt (pl.: félelem) elveszítjük az energiát, könnyebben kerülünk vissza a korábbi szintre, mint a gyakorlat megszerzése előtt. Ennek köszönhetően magasabb energiaszinten, azaz magasabb rezgésállapotban kezdünk el létezni.

Vannak, akiknek a gyakorláshoz el kell hagyniuk korábbi, megszokott környezetüket, de az, hogy ki, hol emeli hatékonyabban az energiaszintjét egyénenként változó. Leginkább attól függ, hogy az egyén energiájának mintája mennyire tud azonosulni az adott hely energiarendszerével.

A megváltozott környezetben történő gyakorlás esetében azonban könnyen problémát okozhat, hogy amint az ember visszatér eredeti környezetébe, nem tudja fenntartani az elért szintet. Belép a konfliktusok világába, ahol lecsapolhatják energiáit, vagy kétségeket ébreszthetnek benne önmagával vagy az átélt élménnyel szemben.

Ebben az esetben ismét megfelelő állapotba kell hoznia tudatát, például úgy, hogy felidézi, milyen volt a korábban átélt élmény. Azaz újra beengedi önmagába a szeretetet. Ezek az érzetek nagyban hasonlíthatnak akár a halálközeli állapothoz is, vagy a különböző keresztény írásokból ismeretes misztikus eksztázishoz.

Az Ötödik Felismerés legnagyobb tanulsága, hogy a szeretet pályája nem olyan, mint amilyennek gondoljuk. A csatlakozáshoz meg kell nyitnunk magunkat az energiának, hiszen csak ilyen állapotban tudjuk fogadni a véletleneket. Ha azonban erőltetjük a megnyílást, energiaszintünk leesik, és sikertelen lesz a próbálkozás. A megoldás ilyen esetekben, a fokozatosságban van. További segítséget jelenthet, ha valamilyen konkrét dolog (pl.: fa) szépségét csodálva próbálunk megnyílni.

Minden pillanatban, amikor kételkedni kezdünk magunkban, vagy az átélt élményben, jusson eszünkben, hogy a szeretet segítséget nyújt a világnak, de a legközvetlenebbül saját magunkra hat. Na hagyjuk hát, hogy akár az időhiány, akár a sok munka megfosszon minket a szeretet érzésétől! Ezzel nemcsak az evolúció munkáját segítjük, de alkalmasabbá válunk saját rendeltetésünk betöltésére is. Az evolúciós folyamatokat a folyamatos feltöltődéssel és a véletlenek mentén való haladással mozdíthatjuk elő leginkább.

Mivel a századforduló hatalmas változást hozott a társadalom spiritualitáshoz való viszonyában, egyre többen írják le, vagy mondják el tapasztalataikat. Ezen leírásoknak köszönhetően kijelenthető, hogy a tudat állapotváltozásai az élet valamennyi területén végbemehetnek.

Túlnyomó részben sportolók számoltak be olyan érzésekről, melyeket spirituális beavatottak is átéltek.

Az univerzális energia megcsapolásához egyeseknek segítséget nyújthat az is, ha a természeti jelenségek szépségei helyett olyan alkalmat idéznek elő, amikor a sportban tapasztalták meg az eksztázis élményét.

Számos amerikai sportoló a következő élményeket osztották meg velünk: (Redfield: Mennyei prófécia, 144.o.)

„Életemben semmi sem hasonlítható ahhoz a mámorhoz, amit a játéktól kapok” (F. Tarkenton)

„… amikor az ember ott áll a rajtnál, amikor minden egyszeriben a helyére kerül, az embert egyetlen érzés hatja át: az elragadtatás. Eggyé válik a síelő, a hó, a hegy és a síelés.” (egy síelő)

„Úgy éreztem, mintha valami teljesen új, abnormális dologba zuhantam volna bele. Rendkívül furcsa és nagyon eleven élményeim voltak… Ez a légies táj, a legtisztább tisztaság megtestesülése – ez nem az a hegyvidék, amit megismertem: ez a hegyvidék az álmaimból került oda.” (M. Herzog)

A fenti élménybeszámolókból is láthatjuk, hogy az az inger, mely megváltozott tudatállapotot idézhet elő, megtalálható jónéhány sporttevékenységben is. Az érzetek közül a lebegés az, amely egyaránt jellemzője a misztikus élménynek és a sportolók tapasztalatainak.

Az ösztönök irányítása mélyebb és pontosabb kapcsolatban áll a valósággal, mint a tudatos elme által kiadott utasítás. Így maga a misztikus élmény segít abban, hogy ne legyen szükségünk az uralkodásra.

A Nyugat spirituális ébredésében nagy szerepet játszottak azok, akik a keleti filozófiákat kezdték el tanulmányozni. Egyre szélesebb körű ismeretekre tettek szert test és lélek kapcsolatáról. Ez a tudás pedig lehetővé tette a világkép kitágítását. A keleti tanítások legfőbb üzenete, hogy fegyelemmel és eltökéltséggel bárki végigjárhatja az utat.

A spirituális ébredéskor átélt élmény során egy energiahullám indul felfelé a gerinc mentén. Ezt hívják az indiaiak kundalini-nek, mely teremtő, kreatív energia, maga az evolúció hajtóereje. Mozgásával működésnek indulnak a test energiaközpontjai. 

Jung kételkedett abban, hogy a kundalíni valaha is felébredhet a nyugati emberekben, ám napjainkban tapasztalati úton bizonyítható, hogy emberek ezreinél tapasztalható ez az ébredés.

Míg a keleti gyakorlat a létezést helyezi előtérbe, a nyugati a cselekvést részesíti előnyben. Ennek a két filozófiának az egyesítése adja a teljesség felé vezető spirituális folyamat mozgatóerejét. Ez a harmónia segít minket egy újabb fejlődési szintre.

Az 1960-as évekre az emberiség nagy része olyannyira eltávolodott a szent szemlélettől, hogy egyre nagyobb mértékben kezdett elhatalmasodni a társadalmi nyugtalanság. A szemléletváltás iránti igény teret adott a megvilágosodásnak, megrendültek a hagyományok, és vele együtt bizonyos mértékben maga a társadalom is. Ekkor már nem voltak elegendőek a különböző tudatmódosító szerek segítségével való utazások más dimenziókba. Ennek legfőbb oka, hogy a transzcendens élmény keresése az emberi pszichében legmélyebben gyökerező ösztönök egyike. Századunk második felében egyre többen élik meg a térbeli távolságot áthidaló kapcsolatot más emberekkel, növényekkel, túllépve a lineáris időn és téren. Ma már egyre több, kutatók által kifejlesztett technika áll rendelkezésre, hogy kábítószerek nélkül, pusztán légzéssel, zenével, testmozgással legyen előidézhető a személyen túli, gyógyító élmény.

Minél többen élnek át ezen technikák segítségével transz-perszonális élményt, annál nyilvánvalóbbá válik az emberiség számára, hogy evolúciónk keresztútjához érkeztünk.

Ez a keresztút sok más változással együtt magával hozza a kultúra átalakításának szükségességét. Az ősi technikák – meditáció, sámánisztikus hagyományok, regressziós terápiák – mellett újabb pszichoterápiás módszerek is megismerhetőek. Így egyénenként is megvannak az eszközeink, hogy saját, személyes evolúciónkon munkálkodhassunk.

Mindenkinek egyénenként kell túllépnie a nyugati szemléletmód határain. Minél többen élnek át – a nyugati elmélet szerint bizarrnak vagy betegesnek bélyegzett – szokványosnak nem nevezhető állapotokat, és megosztják azokat másokkal, a többiek számára könnyítik az előrehaladást.

A pszichológus Stanislav Grof szerint a transzcendens tartományok fontos részei a valóságnak. Az emberekben feléledő késztetés, mely a spiritualizmus felé hajtja őket jellegében a szexualitáshoz hasonlítható, de annál alapvetőbb és ellenállhatatlanabb. Ennek a késztetésnek az elfojtása súlyos torzulást idéz elő mind az egyénben, mind pedig a társadalom egészében. A gyakorlati önfelfedezés megteremtheti a kapcsolatot az ember lényének és létének transz-perszonális területeihez. Sokaknak ez a folyamat hosszú évekbe is telhet, de vannak olyanok, akik teljesen önkéntelenül ismerik meg a magasabb rendű tudatállapotot (ezt nevezik spontán megvilágosodásnak).

Sokan hirtelen, drasztikus változtatásokat hajtanak végre életükben, mert azt hiszik, hogy ezek fogják őket segíteni abban, hogy megtalálják életfeladatukat. Pedig a drasztikus változtatásoknál többet ér, ha saját belső spirituális fejlődésükön kezdenek el munkálkodni. Kevésbé fontos például egy állás megváltoztatása, mint az, ha a meglévő munkába ötvözik a spirituális fejlődést. Személyes felkészítésünk legjobb kezdete, ha fokozatosan egyre több időt fordítunk olyan eljárások (jóga, meditáció, terápiás tánc, légzőgyakorlatok), melyek segítenek megnyitni magunkat az energia számára.

Kenneth Ring a halálközeli élmények hosszútávú hatásait vizsgálva megállapította, hogy ezen élmények segítenek a bolygón található összes tudat átalakításában. Az ilyen élményt átéltek körében fokozatosan nyílnak ki a mély spirituális fejlődés virágai, hiszen ezek az emberek – elmondásaik szerint – megértik a élet és halál titkát.

A halálközeli élmények többrétű fontossággal bírnak. Első szinten lehetővé teszi a különböző fénylényekkel, esetleg korábban elhunyt szeretteinkkel való találkozásunkat, második szinten azonban jelentős mértékben előremozdítja az evolúciót. Az élmény legnagyobb felismerése, hogy tudatunk túléli a fizikai halált.

A beszámolók visszatérő élménye az ún. „életfilm”, mely lehetővé teszi a szereplő számára, hogy hátralévő életét megváltozott tudattal élhesse meg. Úgy nézheti végig életének korábbi szakaszait, hogy nincs benne ítélkezés, de megvilágosodnak előtte a fontosabb pontok. Ezek a filmek megmutatják, hogy mindenki azért érkezik a földre, hogy megtanuljon bizonyos leckéket, vagy beteljesítsen egy bizonyos célt.

Vannak olyanok, akik nem eseményeket élnek át, hanem minden olyan érzést, amit valaha életükben éreztek.

A tudat fejlődésének szempontjából azonban mindegy, hogy eseményeket vagy élményeket élnek-e meg újra, hiszen a spirituális tudatosodás magvai bennük biztosan túlnőnek majd saját életük határain. Ők alkotják a tudat fejlődés szempontjából az előőrsöt.

A spirituális ébredés – melynek során emelkedett pillanatokat élnek át – igazi jelentősége abban rejlik, hogy az egyén fejlődésének vezérlő elveként tovább is működik. Ezen élmény során kialakul egy olyan belső képesség, amely azután segít az energia kisugárzásában és befogadásában.

Mind a halálközeli élmények, mind pedig az egyéb misztikus élmények hosszú távú hatása végső soron paranormális érzékenységben és a szinkronicitás gyakoriságának növekedésében nyilvánulnak meg.

A misztikus utazások jellemzője a magasabb tudatszint. Ez azonban nem mindig érhető el spirituális vagy meditációs gyakorlatokkal. Kiválthatja a halál közelsége, egy személyes megrázkódtatás, de valakinek az is elég, ha egy percre lehunyja a szemét. A különböző módokon elért hasonló állapotok közös vonásaiként megfigyelhetőek: ragyogó fény érzékelése, tökéletes biztonságérzet és szeretet érzése, eksztázis, lebegés, az élet folytonosságának megértése, a halálfélelem megszűnése.

Az univerzális energiához való sikeres kapcsolódás legjellemzőbb ismérve, hogy átfogó szeretet érzel és hozzáférsz a belső tudáshoz.

A misztikus élményen átesett emberek legfontosabb jellemvonásai: anyagi szerzésvágy gyengülése, fokozott tudásvágy, fokozott képesség és szépség és a többi ember értékelésére, küldetéstudat, félénkség hiánya, mások lelkesítésének képessége.

Az Ötödik Felismerésről tehát összefoglalásként elmondhatjuk, hogy fölfedezzük a bennünk lakó istenséget, és a kiművelése által átélhetjük azt az élménytípust, melyet misztikus élménynek nevezünk. A folyamat közben azonban meg kell győződnünk arról, hogy valóban azt éljük át, amit szeretnénk. Ennek érdekében el kell választanunk a tudatosság pszichológiai meghatározása és maga a tudatosság között. Legfontosabb bizonyosságunk ama tudatállapot érzékelése, melyet szeretetnek nevezünk.

A totális energiával való sikeres összekapcsolódás feloldja a körülöttünk lévő konfliktusokat és nem lesz szükségünk többé más emberek energiájára. 

>>>  

19. A diagnosztika és terápia helyességének folyamatos monitorozása.

A diagnosztika és terápia helyességének folyamatos monitorozása.

 

Az eddigiekből kiderült, hogy szisztematikus munkával, a páciens pontos diagnosztizálásával, és megalapozott terápiával van esélyünk eredményt elérni. A páciens tudati állapotától függően azonban nem minden esetben azonos az Ő komfort érzete a mi általunk érzékelt változással.

Ezért célszerű egyfajta monitorozási rendszert kialakítani. Sok esetben ez nem a Mi meggyőződésünk visszaigazolásához kell, hanem a páciens vizualizálása a fontos. Sokszor a páciens észre sem veszi a változást, hiszen a testtudatos élet kialakítás sok időt vesz igénybe. Tapasztalatom szerint sokszor csak az vezet eredményre, ha valamit elveszünk a pácienstől, így a hiány által tudatosul a megváltozott közérzet.

A monitorozási rendszer alkalmazási gyakorisága prevenciós esetben 6 hónap. Akut esetben 1-2 havonta célszerű ezeket a méréseket megismételni. A Woll-féle rendszer által nyújtott nyomtatási kép hűen tükrözi a két mérés közti különbséget. Ilyenkor új erőre kap a tisztelt páciens. Sokkal intenzívebb terápiákra kapható. Már sokkal bátrabban lehet a légzés felé terelni. Így elérhető a végső cél a

légzés, mint életforma.

Azonban ahhoz sok gyakorlás, tapasztalat, és lehetőség kell, amit nekünk kell megteremtenünk.

Csak egyszeri vizsgálaton átesett beteg mérési eredménye:

Visszamérésen áteső páciens mérési eredménye:

>>>

18. 8-as csakra

8-as csakra: a spirituális energiák, kapcsolat a finomabb rendszerekkel, az istenekkel, a szellemekkel, és az angyalokkal.

Ha igaz az, hogy az emberek 85% az 1-es, 2-es és 3-as csakra szintjén élik életüket, akkor az is igaz, hogy a 8-as csakrás energetikai szinten csak néhány ember képes arra, hogy a finomabb rendszerekkel kapcsolatot tartsanak. Számuk nem haladja meg a 0,5%-ot, ők azok a jógik, a mesterek, tanítók, akik már a földi dolgokat totálisan el tudják engedni, és a teljes megvilágosodás állapotában csak a belső boldogság keresésével töltik idejük.Őket nevezzük felébredetteknek.

Ők már tudatában vannak annak, hogy Isten egy tudati állapot, egy olyanfajta érzés, mentális állapot, melyet mindenki elérhet, hiszen mindenki önmagában egy isten, mindenki megtalálhatja önmagában azt a belső kapcsolatot, melyen keresztül egyfajta spirituális élményre tehet szert. 

Ezen a ponton csak az elengedéssel és a belső komfortérzet kialakításával van bizonyos baj, és azzal a társadalmi beidegződéssel és hozzáállással, hogy mi is az emberi életben a boldogság mérőszáma. Mi az, amitől azt mondhatjuk, hogy boldogok vagyunk? Akik így élik meg az életüket, azok biztosan boldogok, a megvilágosodás rendszerében élnek, és tulajdonképpen az életük nagy részét egyfajta megváltozott tudatállapotban töltik. Ők képesek segíteni energetikailag azoknak az alacsonyabb rezgésszintű embereknek, akik nyitottak erre.

A csakrához tartozó mantra:

„Bocsáss meg Istenem, hogy nem szerettelek eléggé.

Tagadom Istent.

Elfogadom Istent.”

www.gyogyaszat.com

17. 7-es csakra

7-es csakra: kapcsolat a társadalommal, az emberekkel.

Mantrája: AUM (OM)

Tulajdonképpen az előbbi gondolatmenetet folytatva és arra építve az egy fontos dolog, hogy a társadalommal való kapcsolat nagyban meghatározza az emberek mindennapi tevékenységét, viszont ebbe a relációba a hit, a szeretet és az összetartozás nagyon fontos energetikai feltétel lenne. A kapcsolat az emberekkel egy ezeknél alacsonyabb rendű érzés, nyilván ha valaki nem tud emberekkel kapcsolatot tartani, akkor kirekeszti magát a társadalomból. Kialakulhat az elszigetelődés és elvágyódás érzése. Ezáltal az egyén önmagára utalt lesz, gyengeség, és elveszettség jellemzi Ha valaki így él, az nagy valószínűleg a családon beül sem találja helyét. 

A pszichológiának van egy olyan kategóriája, hogy társadalmi mélyedés. Ez azt jelenti, hogy az emberek saját képességeiknek megfelelően kénytelenek – ha a boldogságot keresik – a társadalmon belül szerepeket betölteni. Tehát ott kell neki helyet találnia, ahol számára az ott elhangzó információk, az életforma és a társadalmi normatívák elfogadhatóak. Olyannyira azok, hogy bármilyen külső erő, mentális vagy emocionális ráhatás sem teszi őt bizonytalanná, tehát nem tudják őt kimozdítani, mert magabiztosan, masszívan áll ott, hiszen a jövőjével kapcsolatban is ott érzi magát biztonságban. 

A 7-es csakra vonatkozásában érdemes még megjegyezni, hogy megfigyeléseim szerint az itteni energiablokád jellemzője, hogy az egyén elvágyódik az élet más területére, egóból éli az életét, mert így van berendezkedve, és ez a számára jelenleg teljesíthető és elfogadható életforma. De valójában nem érzi jól magát, a belső diszkomfort érzete napról-napra nő, nem tudja kipihenni magát, nem tudja teljesíteni karmikus küldetését, egyfajta társadalmi sodródáson és megalkuváson keresztül szinte folyamatosan boldogtalanul éli az életét. Bizonyos tudati szint fölött az ilyen emberek elkezdik keresni útjukat, bizonyos szint alatt azonban totális depresszió alakul ki, hiszen ha a belső szimbólumrendszereiben kialakult elvágyódás és életforma számára már elérhetetlennek tűnik akkor egyfajta kiszámíthatatlan, antagonisztikus ellentét alakul ki a vágyai és a teljesíthető életszínvonal között. Ebből pedig egy idő után az következik, hogy az egyén fáradttá, enerválttá válik, és a jövőképe olyannyira sérül, hogy a jelenben sem tud értelmes döntést hozni, tehát totális befelé fordulás várható. Ezeknek a kezelése azért veszélyes, mert a 7-es csakrás energiahiányban szenvedők könnyen átfordulhatnak egyfajta skizofrén állapotba, amit egy nem megfelelően felkészült terapeuta észre sem vesz. 

A 8-as csakrába (a finomabb rendszerekkel való kapcsolat, Istennel való kapcsolat) való átsodródás azonban azért lehet veszélyes, mert egy idő után a páciens nem tudja eldönteni, hogy a valós életben betöltött szerepe vagy az elvágyódás során kialakított kép-e a valóságos, így életét állandó kettősségben éli le. 

A 7-es csakra AUM mantrája:

„Biztonságos Nekem elfogadni a társadalmat ilyennek, amilyen.

Bocsánatot kérek Istentől, hogy ne tudom elfogadni a világot.”

www.gyogyaszat.com 

Aki úgy ítéli meg, hogy szüksége lenne jelenlegi állapotának felmérésére, fontos számára az egészsége és annak egyensúlyba hozása jelentkezhet Pécsi rendelőben Onhausz Péterhez állapot felmérésre, ahol fény derül az energetikai blokkokra.  Egy összefoglaló képet kap a jelenlegi állapotáról és egy lehetséges megoldást, irányt, utat mutat a jövőre nézve. 

Bejelentkezés:  
+36 30 563 09 23